Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1932

30 kája Drezdában jelent meg névtelenül a kath. gimnázium számára, címe „Anleitung zur Redekunst". A második kiadáshoz Böttiger írt előszót (1851). A prágai újságba szánt cikkeit sem írta többé alá Zauper.

1 Amíg Zauper Goethe műveivel szemben a lelkes irodalomkedvelő szerepét játsza, a homerosi kérdésben fordítva áll a dolog. Itt Zauper a szakember és Goethe a műkedvelő. Goethe egész életében foglalkozott Homeros-szal.

2 Az első homerosi prózafordítást Loennek a gyűjteményében találta meg. Nővérének és Olaszországban Kniep festőnek többször fordított rögtönözve Homerosból. A 70-es években állandóan a homerosi világ alakjai lebegnek előtte és homerosi szófordulatokat használ. Bürger Iliás fordításának megjelenését pénzzel támogatja, Bodmer fordítását is tanulmányozza; Weimarban homerosi szemináriumot vezet. A Horákban Homeros himnuszfordításának elejét „Apolló születésére" névtelenül teszi közzé. Wolf Prolegomenái évtizedeken keresztül foglalkoztatták. 1821-ben Schubarth Homeros-tanulmányát olvassa. így állt a helyzet, amikor Zauper megismerte. Egy évig várt Zauper, hogy Schubarth tanulmánya megjelenjék. Goethével való személyes találkozása alkalmával (1821 aug. 6,) fölemlíti ezt a tanulmányt. 1823 március 28-án Zauper jelzi, hogy az Iliás fordításába belefogott prózában. Ezt is helyeselte Goethe, sőt Marienbadban lemásolta magának a második éneket. Közben megjelent Oertel-nek fordítása Münchenben (1822/23) s erre is fölhívja Zauper figyelmét. Zauper a következő évben elkészült. A kinyomtatás Prágában sokáig húzódott s ezért hamarosan elkészítette az Odysseia kivonatát, amelyet Weimarba küldött. Goethe az Iliás első példányát 1826 január 12-én kapja kézhez, majd egy évre rá a második eposzt is. Ezt követte négy részben az eposzok jegyzetes kiadása. Az utolsó 1829 január 19-én indul útnak. Kiadásaival Zauper az ifjúságnak megbízható szövegkönyvet adott, prózai fordításaival pedig a görög epika szellemébe óhajtotta bevezetni olvasóját. Azok a kritikai fordítások, amelyek az eredeti szöveggel versenyezni akarnak, tulajdonképpen a tudósoknak egymásközt történő szórakoztatását célozzák, mondja Goethe helyesen. Levelében még egy előnyre hívja fel Zauper figyelmét. A prózai fordításban ugyanis a költemény tömörsége tűnik fel elsősorban, az a takarékosság majdnem fukarság a szerkesztésben, amelyet a sok jelző és hasonlat gazdagít, a ritmus pedig éltet és üdit. Zauper egészen Goethe szellemében dolgozik.

3 Azon volt, hogy a homerosi költemények egyszerű és naiv hangját tökéletesen visszaadja, A prózát választotta, de nem fordít szórói-szóra. Megvolt győződve arról, hogy a latin mintára szerkesztett német körmondatot mellőznie, viszont a mondattani közbevetéseket szigorúan meg kell őriznie. Megkérdezte Goethét, hogy az inverziókat hogyan használja, hiszen ezek pótolják a hiányzó 1 Der Kranz N. 9. und 10. 1824. 11. 1 H. Schreyer, Goethe und Homer. Programm. Naumburg, 1884. Lücke, Goethe und Homer. Nordhausen, 1884. E. G. Maas, Goethe und die Antiké. Berlin, 1912. ' 1. Goethéhez írt levelét 1823 X. 11-ről. Briefwechsel 200 1.