Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1932

20 Végül nem hagyható figyelmen kívül, hogy Goethe itt lépett először közelebbi érintkezésbe a katholikus egyházzal. A monarchia legelőkelőbb prépostsága nyílt meg előtte, amelynek vezetője is minden tekintetben figyelmet érdemel. A rendtagok majdnem mind jártasak voltak a tudományokban s közülük nem egy kiemelkedett az átlagból.

1 Ez a körülmény a komolyan gondolkodó embert, aki még hozzá világlátott is, elmélkedésre készteti. A római katholikus egyházról tett megfigyeléseit többször felemlíti Goethe. Amikor első röpke látogatása után elutazott Marienbadból, Heidler még a kocsira szállás előtt is a protestanizmus és a katholicizmus viszonyáról beszélt vele. Első látogatása után a visszafelé vezető úton dr. Scheu Fidéllel csakis erkölcsi és vallási kérdésekről tárgyaltak. Három helyen tesz említést Goethe teplai látogatásáról: Az egyik kimerítő és valószínűleg fogalmazvány a nagyhercegnő számára, a másik levél a herceghez, a harmadikat pedig Goethe fiának írta. Ezen utóbbi levelében utal arra, hogy mi volt a préposttal való ebéd alatti társalgásának tárgya. „Sok csodálatos dolgot hallottam a modern francia és német vallásosságról. Jó, ha az ember ilyen oldalról is tájékozódik e világon." Hogy mi volt az a vallásosság, amelyről a prelátussal beszélt, azt a nagyhercegnek írt levelében fejti ki: „Egynéhány francia missziós beszédet mutatott be Fraisinon de la Mennai-tól fordításban. Ezek bámulatba ejtettek A prépost rámutatott a bécsi hasonló, de nem olyan szellemes és mégis eléggé hatásos kísérletekre." E szerint a beszélgetés Goethe és Reiterberger között az akkori idők vallási kérdései körül folyt és pedig a prépost ezen dolgoknak azon oldalát mutatta be, amelyek Goethét mint költőt érdekelhették. Természetesen messzemenő következtetéseket nem lehet ezekből a párbeszédekből levonni. Csak gondoljuk meg: Két magasrangú és szinte egy szellemi színvonalon álló férfi találkozik a fehér asztalnál és a népes források körül. Mind a kettő különböző világnézetek harcosa s az egyik közülük a magáét a legjellegzetesebb formában képviseli, a másik minden felekezeten kivül áll és csak a külső forma szerint tartozik valamelyikhez. Milyen óvatossággal szokták ilyenkor a szerzetesek mindazt kerülni, ami a nagy szakadékra vonatkozik és milyen körültekintéssel részletezik a lényegtelent. S ha Reitenberger szük körben szavait nem helyezte is arany mérlegre, a katholikus egyházfejedelem és protestáns miniszter érintkezése a diplomáciai illendőség határán belül maradt. A lényeget valószínűleg sohasem érintették.

2 Hogy Goethe kétszeres tapintattal viselkedett ilyenkor, bizonyítja óvatos magatartása főleg a fiatalabb premontreiekkel szemben. „Ezen fiatal embereknél persze mindig van valami lecsöndesíteni való, mert ami tőlünk kívülről hozzájuk beszivárog, az ilyen kimért viszonyok közt sokkal izgatóbban hat. A fiatal törekvő férfiaknak meg kell szerezniök 1 1. Steinhauser igazgató érdekes cikkét „Erneute vaterlándische Blátter für den österreichischen Kaiserstaat" című folyóirat 1816. évi 36. számában. A dolgozat címe: Verdienste des Praemonstratenser Stiftes Tepl um die Wissenschaften. * Johannes Urzidil, Goethe in Böhmen. Wien, 1932.