Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1932

18 1823-ban július 2-án ért Goethe harmadszor Marienbadba. Steinhauser és Zauper e nyáron sokat érintkezett a költővel, de a nagyherceg jelenléte és Ulrike iránt érzett szerelme annyira lefoglalta idejét, hogy Teplre nem jutott idő. Az egyetlen, amit a prépostról megjegyez ez időben, fiához intézett leveléből tűnik ki: „Világos bizonyítékául annak, hogy Tepl milyen szép hely, mellékelem a prelátus névjegyét." A weimari nagyherceg nagy társasággal kirándult Teplbe s ott igen kellemes órákat töltött el. Augusztus 20-án a költő hirtelen elutazott s a marienbadi elégiával örökre búcsút mondott a papi fürdőhelynek. Ha most feltesszük a kérdést, mi hozta létre a szoros kapcsolatot Goethe, a marienbadi nyaralás és a premontreiek között, akkor elsősorban nem szellemi vonatkozásokra kell gondolnunk, hanem a teplai hegyek vonzó erejére. A kövek és növények kedvéért jött Marienbadba. Karlsbadban könynyebb dolga volt ugyan, mert a sziklák pusztán emelkednek a magasba, de nem úgy Marienbadban, ahol rétek, erdők borítják. Szenvedélyes ásványgyüjtő volt, mindenkit befogott erre a célra, cserélt, rendezett, míg a gyűjtemény készen nem volt; azután tovább adta. így csinálta ezt Marienbadban és Teplben is. Képes volt mindenhová kirándulni egy-két szép ásványért. Zauper a pilseni rendőrkapitány révén egész gyűjteményt küldött neki.

1 Teplben Eckltől kapott a kolostori gyűjteményből, ezeket azonnal megszámozta, becsomagolta és elszállította. Scheu dr. 1821. aug. 24-én utána küld még ásványokat Weimarba Teplből. Az első ásványgyüjteményt második tartózkodása után lezárta s július 22-én (1882) Heidlernek küldi mellékelve egy levelet a perjelnek. A következő évben még egy gyűjteményt ajándékoz Heidlernek. Emellett nem szabad megfeledkeznünk azokról a szellemi ösztönzésekről, melyeket a prépostság maga keltett Goethében. A rendtársak dolgozatai a XVI. század óta természetszerűleg a theológia, exegézis, bölcselet és a történelem köréből kerültek ki.

2 De a természettudományokat sem mellőzték. Bajorország és a Duna völgyének gazdag apátságai a XVII. század óta s így Tepl is fölkarolták a természettudományokat. Pfrogner Gilbert premontrei kanonok bevezetést írt a bánya-méréstanhoz, egy ásványtant s Reitenberger egyik névrokona „Methodus agrum quemcunque dimensurandi," Füssel Frigyes prépost pedig „Exercitationes mathematicae" 1635 című könyvet.

3 A prépostság irodalmának gondos áttanulmányozása bizonyára szép eredményt mutatna fel e tekintetben. A művészi és ásványtani gyűjteményeket Goethe is látta. Reitenberger még Marienbadba is elvitte Goethének rézmetszeteit és kőnyomatait. Első látogatása alkalmával Goethe megtekintette a felhalmozott anyagot, amelyet Ambros Jeromos (1741—1767) rendezett be, aki annyit tett a rend szellemi színvona1 Dr. Benedikt Brandl, Goethes Beziehungen zu Pilsen. Westböhmische Heimat. 1932. * Bruno Bayerl, Die Stift Tepler Hausschule. Programm. Pilsen, 1878. 5 Ecrivains, Artistes et Savants de 1' ordre de Prémontré. Brüssel, 1899.