Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1932

14 minden oktatást. Estefelé is órákig elült kapunk előtti padon s ekkor is különös dolgokról mesélt Senkinek, de az anyámnak sem jutott eszébe, hogy a sok együttlétben mást lásson, minthogy egy öreg úrnak, aki nagyapám lehetett volna kora szerint, öröme telik egy gyermekben, hisz még az voltam." A weimari herceg megkérte Ulrike anyjától a leány kezét 74 éves minisztere számára, akit a költő mindig kis húgának nevezett. Ezt az esetet Ulrike a következőképpen írja le: „Már elmondtam, hogy a nagyherceg nagyszüleimmel és anyámmal jó barátságban volt, de bennünket is többször látott még mint gyermeket; mindnyájunkkal igen kedves és leereszkedő volt s ő mondta szüleimnek és nekem is, hogy legyek Goethe felesége. Eleinte tréfának vettük a dolgot s azt hittük, hogy Goethe egyáltalán nem gondol erre, de azután váltig erősítette és gyakran ismételte, sőt nekem a legcsábítóbb oldalról vázolta, hogy én leszek az udvar első hölgye Weimarban, hogy ő, a fejedelem, mennyire ki akar tüntetni s jövőmről minden tekintetben gondoskodni; anyámnak igen lelkére beszélt s később azt hallottam, hogy megigérte neki, mivel Goethét minden valószínűség szerint túlélem, 10 ezer tallér nyugdíjról gondoskodik. Anyám azonban azon véleményen volt, hogy egyik leányát se beszéli rá, illetőleg kényszeríti a házasságra. Beszélt velem s megkérdezte vájjon van-e hajlandóságom, mire azt feleltem : Kivánja-e anyám, hogy megtegyem ? Felelete az volt: Nem gyermekem, te még igen fiatal vagy, semhogy már most házasnak lássalak. Az ajánlat azonban olyan megtisztelő, hogy én sem utasíthatom el őt a te megkérdezésed nélkül; jól fontold meg, vájjon ilyen helyzetben Goethéhez mehetsz-e! Én így vélekedtem : Nem kell idő a megfontolásra, én ugyanis nagyon kedvelem Goethét úgy is mint atyámat és ha egészen egyedül állana és segítségemre szorulna, akkor hozzámennék; de van nős fia, aki nála lakik, van családja, amelyet én kiszorítanék, ha helyébe kerülnék. Nincs szüksége rám s a válás anyámtól, testvéreimtől, nagyszüleimtől nehezemre esik; még nincs kedvem férjhez menni." S ezzel el volt intézve. Goethe sohse beszélt róla se anyámmal, se velem, bár kedvencének nevezett, de leginkább kis húgának. Az emlékirat utolsó szavai pedig így hangzanak: „Sokat regélhetnék erről az időről, azt hiszem azonban mindez elég, hogy a mesébe illő pletykákat megcáfoljam." Ulrike azóta visszavonulva élte napjait s mint 90 éves matróna halt meg 1899-ben. Goethét a visszautasítás fájdalmasan érintette. A wertheri állapot megismétlődött. Feszült lelkiállapotán a zenével próbált könnyíteni. Az orosz cárné első zongoraművésznője Szymanowska Mária, a híres lengyel szépség művészies zongorajátéka könnyeket csal szemébe, hasonlóképpen a berlini származású Mildner Anna páratlan énekművészete.

1 A szép völgy forrásai ezidén is megtették hatásukat. Megelégedéssel 1 Dr. Emil Wachtel, Goethe und die polnischen Schwestern. Dr. Leo Brünstein, Goethe und die Sángerin Mildner—Hauptmann. (Mindkét cikk Marienbad város Goethe-könyvében található.)