Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1932

ÍS írhatta Weimarba: „Szívesen vallom be, hogy testileg és szellemileg már régen nem éreztem magamat oly jól s csak azt kívánom, hogy ezt az állandó jókedvet magammal vigyem tihozzátok." És 3 héttel később a Cotta cégnek is örömmel jelenti, mennyire jót tett egészségének a 3 havi nyaralás, különösen a marienbadi víz. Augusztus 20-án délután búcsúzik el Goethe a fürdőhelytől. Grünerrel ebédelt, aki érte jött s visszakísérte Egerbe. Ott maradt augusztus 25-ig. Ezen a napon kirándult Karlsbadba. Az úton költötte híres elégiáját, amely meghatóan jeleníti meg ama fájdalmas elhatározását, hogy Ulrikéről örökre lemond.

1 Ez volt utolsó látogatása osztrák földön. A 17 szép nyár Karlsbadban, Teplitzben és Marienbadban mélyen belevésődött lelkébe s kiterjedt levelezése mutatja, hogy szíve mindig vissza-vissza vágyott. Marienbad úgyis mint fürdőváros, úgyis mint a premontrei rend tulajdona kegyelettel emlékszik a költőre. A Klebelsberg-féle házon „Hotel zur Stadt Weimar" emléktábla jelzi a multat ezen szavakkal: „Hier wohnte Goethe in den Jahren 1821 und 22." A másik ház, amelyben lakott 1880 óta Goethe-ház és Elischer budapesti ügyvéd a következő felirattal emléktáblát csináltatott falára: „In diesem Hause wohnte Goethe in dem Jahre 1823." A Hamelika-hegy egyik legszebb pontján, százados fák árnyékában, ahol Goethe órákig elüldögélt, homokkő-obeliszk áll s arany betűk már messziről figyelmeztetik az idegent a költő örök szép dalára: „Völgyön, hegytetőkön Hallgat a madárka, Csend, Nincsen nesz sehol .... Fákon és mezőkön Ne félj, nemsokára Szellő se leng. Te is nyughatol." Goethe Teplben. Goethe marienbadi tartózkodásai alatt sokat érintkezett a teplai premontrei rend kanonokjaival. Amidőn 1820 április 27-én Marienbadba érkezett, Gradl Vendel azonnal felkereste és meghívta Teplbe. Goethe azonban kitért a meghívás elől. A következő évben július 29-én érkezett a fürdőbe. Több premontrei vette körül, kik részben üdültek, részben hivataluk miatt a fürdőben tartózkodtak. Gradl újra felkereste a költőt, átadta neki a prépost üdvözletét és felajánlotta szolgálatait. Ettől kezdve mindennap találkoztak a forrásoknál és Gradl sok mindenről tájékoztatta.

2 Augusztus 1-én estefelé a rend körülményeit is elmagyarázta, beszélt a pilseni főiskoláról s ez alkalommal mutatta be Goethének a pilseni premontrei tanári testület kiváló tagját, Steinhauser Benedek igazgatót

3 és Zauper Szaniszló tanárt. Ezekkel Goethe úgyis már levelezésben volt. De azután maga Reitenberger Károly prépost-prelátus is megjelenik a színen. E találkozást 1 Goethes Marienbader Elegie aus der Stift Tepler Goethe-Festschrift von dr. Benedikt Brandl. Marienbad, 1932. 2 Dr. Benedikt Brandl, Stift Tepler Goethe-Festschrift. Marienbad, 1932. 3 Dr. Basil Grassl, Benedikt Steinhauser. Deutsche Heimat. 1927. 3 Jhg. 1 Heft,