Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1931

44 Mélyen Tisztelt Közönség, Kedves Kongregánisták! Az 1905. évi szeptember hó elején, az iskolai év kezdetén az a melegszívű ember, ki akkor a keszthelyi főgimnázium igazgatója volt, kinek minden gondolata az iskola szellemi nívójának emelésére és szívének minden dobbanása az ifjúság lelki és szellemi komoly előkészítésére irányult, megbeszéléseket folytatott az iskolának egyik tanárával. Ez az áldott emlékezetű igazgató Dr. Burány Gergely volt, az országos nevű pedagógus, kire Keszthely városa méltán büszke lehet mindig; az a tanár pedig, akkor még életerős férfi, az volt, ki most, 26 év után, ősz fejjel újra itt áll önök előtt. A megbeszélések tárgyát az ifjúság körében alakítandó Mária-Kongregáció képezte. A püspöki jóváhagyást 1905. évi nov. 2-án kapta az új alakulat és az első leventék felvétele egy évi próbaidőre 1905. dec. 8-án volt Keszthely város minden szép és jó iránt fogékony közönségének impozáns részvételével, míg a végleges megalakulás ma 25 éve, 1906. dec. 8-án történt meg. Az idő, amelyben akkor éltünk, igazat adott annak a melegszívű igazgatónak, ki az ifjúság lelkét nagy és nemes ideálokkal akarta megtölteni és így kibocsátani az életbe. Nagy szűkség volt akkor erre és csak az Ur tudja, mi nem, hány lélek maradt mentes a sáros, mocskos lelkű csábítók befolyásától épen a kongregáció léleknevelő munkájának hatása alatt. Abban a korban, mikor az ifjúság az iskolát és a szülői házat elhagyta, a legtöbbje a fővárosi mocsaraknak imbolygó és csalogató lidércfénye után indult, melyek mélyen a mocsárba csalogatták őket, hol azután sokan és végleg elsülyedtek az erkölcstelenség posványában. Minő gyászos és kétségbeejtő sorsa volt ez az erőtlen, fiatal lelkeknek! A lélek üdesége teljesen elhervadva, olyan volt, mint egy letarolt virágos kert, amelyben minden virágot, minden bimbót, minden termő rüggyel tele ágat derékban törtek ketté ; olyan volt, mint valami elhagyott temető, melyben jobb sorsra érdemes fiatal életek követtek el öngyilkosságot saját jobbik énjükön. Mi emberek, ha láttuk is ezeket a tüneteket, csak akkor vettük észre mindezt, mikor már késő volt minden. Oh, ha nekünk is megadatott volna látni azt, amit az Isten lát 1 Mennyi nyílónak látszó virág és bimbó mutatná a hervadás tüneteit! Mennyi fehér ruhát látnánk piszkos foltokkal tele és mennyi egyszerű öltözék ragyogna, mint valami királyi palást 1 Mennyi szívet látnánk, hogy olyan, mint valami undoksággal teljes meszelt koporsó és mennyi egyszerű szív tündöklenék ártatlan szépségében 1 Mennyi, most nagyon magasan hordott fő hajlanék le bánatában vagy szégyenében, és mennyi, most meghajlott váll emelkednék előttünk magasra, ha mindazt tudnók és látnók, amit Isten tud és lát 1 Sajnos, mi mindezt nem tudjuk; de hogy a gyászos jövőt megelőzzük, hogy az ifjúság megszeresse a tiszta lelkiség szépségeit, ezért alakítottuk meg az iskola kongregációját. Az iskola úgyis kell, hogy kiegészítse a szülői ház