Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1931

12 „Nem tudom, mi értékesebb zavaromnál és kétségemnél ? „Méltó vagyok kegyelemre és bocsánatra, ó Hatalmas, „Szenvedésem nem kevesebb bűnömnél. Van azonban néhány költeménye, melynek alapján gazdag fantáziájú, gyengéd harmóniájú művésznek látszik. (Éjjeli virrasztások, Az éjtszakák szemlélése, Az ősz szemlélése.) A tél melódiái-ban a hónak szimbolista­szerű leírását adja. E költemény invenciójának újszerűsége, alakja, rím­elhelyezése, versmértékének változatossága, képzeletének finomsága miatt egészen nyugateurópaias. A finom hasonlatokat, csillogó metaforákat a Szerveti Fünun olvasói nagyon szerették. Kár azonban, hogy ezekben a költeményekben művészetét akarja villogtatni, ezért előadását teletömködi arab, perzsa szavakkal és nyelvtani szerkezetekkel. Némelyik költeménye a sok idegen szó miatt nem is látszik török költeménynek. Hüszejn Szejret a Szerveti Fünun legközvetlenebb, leglíraibb költője. Költeményein érezhető Fikret hatása, de ő még gyengédebb han­got, még nagyobb harmóniát akart adni a költészetnek. Kár, hogy nem tudott szabadulni a Szerveti Fünun mesterkélt nyelvétől s ezért verseit ma már nem igen olvassák. Az abszolutizmus idején (1908 előtt) száműzetésben élt. Innen írja Ajsedzsik (Ajsácska az Ajsa török név kicsinyített alakja) c. panaszos hangú költeményét, melyben egy árva szenvedéseit, megtört szivét köz­vetlen, keresetlen nyelven írja le. Siratja fiatal feleségét és kis lányát, akiktől el kellett válnia. Különösen fájdalmasak számára az esték: „Mondod-e, lányom, minden este: apám, gyere, gyere ! „Mikor én árva képeddel sírok? „A nap lenyugszik, szétfolyik a látóhatáron, minden az est káprázata. „A távolból egy legelőről csengetyűszó hallatszik, „A nyájak vannak hazatérőben. „Gondolatokba merülve, mint a pásztor, akinek juhai hazaszélednek, „Mit várok én az úton így minden este? „Nem tudom, keresel-e engem, édes gyermekem, „Mikor én árva képeddel sírok ? A hitvesi fájdalom szívbe markoló hangján siratja fiatal feleségét is : „Ah, azok a szemek nem néznek többé rám, „Azok az ajkak nem mondják többé: Szejret! „Elvált kezünk többé sohasem egyesül, „Közöttünk hideg őszi szél fújt ma. „Ó, bokorba hullott, szétszórt szép virág ! A hitvesi szeretetnek ez az őszinte, közvetlen hangja nem mindennapos a török irodalomban ! Hüszejn Szeád. Hasonló gyengéd hangú költeményben siratja meghalt feleségét és árván maradt gyermekét Hüszejn Szeád is (Bej apa) :

Next

/
Thumbnails
Contents