Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1931

13 „Ne fakassz sírásra, gyermekem ! „Én nem szeretem ezt az árva életet. Fáik Áli. Költészetének kialakulására jelentős hatással volt a megújhodás korának legnagyobb romantikusa, Abdulhakk Hamid. Lírája mélyen gyökerezik a török és francia romanticizmusban, később azonban a reálizmusba megy át. Legértékesebbek hazafias versei. Mikor a legtöbb költő hallgatott, líráját akkor is hazája szolgálatába állította. Háborús verseinek tárgyát a tripoliszi, balkáni és világháború eseményeiből veszi. Könnyebb metrikájával is elősegíti a török költői nyelv fejlődését. Szülejmán Neszib. Mint a „Szerveti Fünun családjának" tagja érdemel említést. Nem nagy művészettel írt költeményeit az emberszeretet eszméi irányítják. A világháborúra vonatkozik egy költeménye, A tartalékos tiszt, a hadba vonult fiatal tartalékos tisztek hősiességének méltó elismerése. „Élj te hadsereg, te nagy, szent hadsereg 1" — mondja költeménye végén. Dzselál Száhir. Költői pályája folyamán különféle irányokhoz szegődött. Először a „Szerveti Fünun családjába" lépett, majd a Szerveti Fünun intellektuális líráját felváltó szimbolista Fedzsri áti (A jövő hajnala) vezetője lett, végül pedig átteretődött az irodalmi nemzetiesség áramlatába. Lírájának alapszinezete is ennek megfelelően különböző. Költészetének örök forrása a nő és a szerelem: „Ha nem volnának nők, árván maradnának költeményeim." De ne gondoljuk, hogy igazi érzelmek ihletik költői képzeletét I Az őszinteség épúgy hiányzik vérseiből, mint a Szerveti Fünun többi szerelmi lírikusa költeményeiből. Ezt a nő-témát nem ejti el szimbolista szabad verseiben és törökös szótagos mértékben írt költeményeiben sem. * Iszmail Szefá. Nem tartozik ugyan a „Szerveti Fünun családjába", de a folyóiratnak ő is volt munkatársa. Lírája természetesebb, nyelve tisztább, törökösebb, mint a szervetifünunistáké, bár nagy művésznek nem mondható. Különösen figyelemre méltó egy hosszabb költeménye, melyben egy rútsága miatt boldogtalan lány lelkiállapotát igyekszik velünk megéreztetni (A csúnya lány). * Egészen különáll a Szerveti Fünuntól és a nemzetiesség előfutárja Mehmed Emin, aki a nép nyelvén és szótagos versmértékben írja Török Verseit. Az elnyomott és eltespedt török nemzetbe akar életet önteni lelkesítő dalaival, melyekben büszkén vallja: „En török vagyok, vallásom, fajom nagy !" Olyan nyelven ír, hogy a nép megértse. „Olyan költészetet akarunk, hogy a mezőre menő apák, a fiatal arató lányok és fát vágó anyák égő hangját hallják, könnyeiket törülgessék." A nemzeti költő szerelemről, asszonyról, virágról, pázsitról nem írhat. Hogy miről kell írnia, azt így magyarázza meg Almom c. költeményében : „A nemzeti lant,