Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1931

10 „Én is szerelmese voltam az ezán énekének; „Siettem Allah szavát hallgatni, „Olvasót, könyörgést, böjtöt és imát „Mind, mind végeztem én is! Mikor a müezzin imára szólítja a hívőket, az emberekkel együtt a természet is imádja Örök Teremtőjét (A reggeli ezánkor; ezán = imára való felhívás): „Nagy az Isten . . . Nagy az Isten . . . „A mélységes csendben mintha a természet „Maga is csendesen imádkoznék. „Nagy az Isten . . . Nagy az Isten . . . „A sóhajtó csendben mintha a világok „Titokban és nyíltan, fényben és sötétségben „Az Örök Teremtőt imádnák. . . . stb. Isten irgalmát kéri halála esetére (A falu temetőjében): „Holnap te is egy marék földdel „Erre az árnyékos helyre kerülsz. Engedd „Uram, hogy kegyelmed étere örökké folyjon ! Költeményeinek igen gyakori tárgya az emberszeretet. Örül, mikor fiát ünneplő ruhában látja, de hirtelen eszébe jut, hogy sok szegény gyermeknek nincs ünneplő ruhája és öröme elszáll. Gyermekének ezt mondja : „Vesd le azokat a díszeket, elég az örömed, „Vesd le, hadd vegye fel egy kicsit az az árva is ! Ez az emberszeretet teszi őt pacifistává. Nem akar háborút, verekedést, sőt még a vallási különbségeket is megszüntetné, ha ezzel biztosíthatná az általános békét. Fikretet különfélekép ítélik meg. Voltak olyanok is, akik hazafiatlansággal, hitetlenséggel, önzéssel stb. vádolták meg. Mindez persze alaptalan. Fikret nemcsak az irodalomnak, de a társadalomnak is reformátora akar lenni. S mikor a társadalom nem úgy alakul, mint szerette volna, visszavonul. Fikret morálista, Költeményei erős nevelő értéket jelentenek az ifjúság számára. Fikret tudatában van a költő méltóságával és felelősségérzetével is. Ő alkotja meg a török költő igazi alakját. Addig Törökországban a költőt valami csavargó, vidám fickónak tekintették, aki a kolduló dervisek elveit vallja, hogy túltehesse magát a vallás és illedelem korlátain. A költőről alkotott ezen ferde nézetek ellen a megújhodás korának írói is küzdöttek, de nekik még nem sikerült teljesen eloszlatniok a közönségnek ezt az elfogultságát. Dzsenáb Sehábeddin. Míg Fikret egész költészetével, főleg pedig nyelvművészetével és a nyugati szellem teljes átérzésével forradalmat jelent a török ízlés fejlődéstörténetében, addig Dzsenáb Sehábeddin akár mint költő, akár mint stiliszta jelentékenyen elmarad mögötte.