Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1930

47 XI. Trochaikus 13-as dallamformára énekelt vers. Tinódinak Sokféle részögösről c. versét (III. 262. 1548.) tulajdonképen a négyütemű 13-asok között kellett volna tárgyalnom. Dallamformája ugyan 6'/2-os trochaeus, a vers ritmizálása azonban ugyanolyan, mint ott az 1), 2) és 3) számúaké. A középkorban előforduló 6'/s-es trochaeus középcezurás (Hora prima I ductus est Jesus ad Pi- | latum.) A cezúra a sort egy 7-es és egy 6-os félre osztja. Tinódi dallama nem cezurás, hanem egyenlő értékű lábakon egyenletes lüktetéssel halad a dallamsor végéig, ahol az utolsó hangon meglassul. Ennek megfelelően a szövegben sem találunk a latin formának megfelelően a 7. szótag után cezúrát, e helyett a sor a feljebb tárgyalt 4 4j4jl beosztást követi, éspedig meglehetős pontossággal. Olyan sora, melyben a metszetek a 4. és 8. szótag után hiányoznak, mindössze 8 van. (5 esetben az első, 3-ban a második metszet van eltakarva.) A dallamnak ez a tagozódás tökéletesen megfelel, mert miként ott, a szövegben is a páratlan szótagokon van a nyomaték. 180 soros, a a a rímelésű. A szótagszám 14 sorában 14. Sőt egy magas I hegyen szőlő megmaradóit I volt, Az Noéhoz | közel szőlő | gyülekezött ! volt, Meleg nyárban | szőlő fővel szépön termött I volt. Amint az idézetből is kitűnik, a 4-es ütemek egy része tovább oszlik 2|2-re; ez azonban nem annyit jelent hogy Tinódi trochaeusokat akart írni, vagy hogy azt olvassunk ki a versből. 2 szótagos szavak elhelyezése az ütemekben és így a 4-es ütemek felbontása két egyenlő részre az éneklőtechnika részére bizonyára előnyt jelent, mert a szöveg és a trochaikus dallam ezáltal jobban simulnak egymáshoz, míg azonban egyrészt az ilyen osztott ütemek elhelyezése nem következetes, másrészt felmondás közben az ütem elei nyomaték egy hangsúly alá foglalja mind a négy szótagot és a trochaikus lejtés illúzióját lerontja. XII. Trochaikus 15-ös dallammintára utaló versek. A R. M. K. T.-nak II—VII. kötetében van 2 vers, melyek nótajelzésésükben a „Juste iudex" kezdetű latin himnuszra utalnak. Ennek a versnek az első strófája a következő: Juste iudex I Jesu Christe || Regum Rex et I gloriae Qui cum patre | semper regnas et cum sancto I Flamine Nunc digneris I preces nostres clementer exc- I eudire. A minta tehát hangsúlyon alapuló trochaikus 15-ös. A sorokat a 8. szótag után elhelyezett cezúra két, szótagszám szerint ugyan nem, ritmikailag azonban egyenlő értékű félre osztja. A középcezura előtt levő sorfél ismét két részre oszlik, mindegyikben két trochaikus lábbal, melyek közül az elsőn erősebb hangsúly van, mint a másodikon. A cezúra utáni rész ugyanígy oszlik fel, azzal a különbséggel, hogy az utolsó trochaikus láb thesise hiányzik. Kérdés már most, 2 XVI. sz.-i versünk mennyiben követi a latin mintát? 1) Közelebb áll a latin ritmusmintához Thordai Benedek XXX. psalmusa. (II. 246.) 72 soros a a x rímelésű. A strófák 3 sorosak refrainnel, mely azonban más a páratlan és más a páros sorokban. A magyar vers követi a latin mintát elsősorban is szótagszámban, mert csak 1 16-os sora van. Követi továbbá a metszetek egy részének az elhelyezésében. A főmetszet mindegyik sorában megtalálható a 8. szótag után, 3 kivételével az első sorfél is mindegyik sorban pontosan oszlik 4|4-re. Nem ilyen pontos azonban már a második sorfél tagozódása. A latin mintánál ez 4|3, a magyar vers azonban már 36 esetben nem mutatja ezt a tagozódást. Még