Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1930

48 inkább látjuk a latin ritmusideáltól való eltávolodást, ha megvizsgáljuk a 4-es ütemek további tagozódását. Helyesebben szólva vizsgálódásunkat itt már le is kellene zárnunk: az, amit a vers eddig ad, teljesen megfelel a magyar ritmusérzék követelményeinek. Mégis: a dallam adta formában trochaikus lüktetés van ; nem akarta-e vájjon a magyar versszerző ezt a trochaikus ritmust visszaadni ? Feleződnek-e tehát a magyar versben az egyes ütemek oly mennyiségben, hogy ebben már szándékosságot kelljen látnunk a versszerző részéről a trochaikus lüktetés visszaadására; vagy pedig csak oly mértékben, hogy ezt csak a verselő fülében csengő dallamforma hatásának tulajdonítsunk? Érdekes eredményre jutunk. Az első 4-es ütemek közül ugyanis 52-ben (72 közül!) találjuk meg a tiszta 2|2 tagozódást, ugyanakkor a második ütemben már csak 15 esetben. A második diméterben hasonló az eset: itt is 42 esetben van meg az első ütemben a 2 2 tagozódás. Láthatjuk tehát, hogy a magyar vers a latin mintát a főbb keretekben (strófakonstrukció, szótagszám, főcezura a 8. szótag után, az első diméter tagozódása) pontosan követi. Ezentúl azonban már eltér tőle annyiban, hogy a második diméter tagozódása nem egészen következetes, továbbá hogy a magyar versben konzekvensen keresztülvitt trochaikus lüktetés nincsen. Mégis a sorfelek első ütemeinek a nagy része — bizonyára a versszerző fülében csengő dallamritmus hatása alatt — 2\2 tagozodású. Ha felmondás közben nem is érezteti ez a tagozódás a trochaikus lejtést, mert a 4-es ütem kezdő szótagjának a hangsúlya lerontja, azonban mégis a trochaikus ritmust mutató dallam hatása alatt történt az ütemeknek ez a megosztása és éneklés közben a szövegre vonatkozólag is képes a trochaikus lejtés illúzióját kelteni. Néhányszor alliteratio is hozzájárul a trochaikus lejtés illúziójának az ébrentartásához. Az egyik refrainben ugyanis, mely minden második strófában előkerül, a 4-es kezdőütem 2 2 megosztását a megfelelő szótagok elejére eső mássalhangzók azonossága is kiemeli: „Hajts én | hozzám ..." Vallást tészek | hálát adván néked kegyes | istenem, Mindennemő | szükségemben jelen voltál I énnékem, Hajts én hozzám | füleidet, 1 siess tarts meg I engemet 2) Egy fokkal távolabb áll már a latin ritmusmintától Radán Balázsnak Háborúságnak idején való könyörgése. (V. 3.) Ez is a „Juste iudex" nótájára utal. A főbb keretekben ez is követi a latin mintát. A főmetszet csak két sorban van eltakarva, az első diméter 4 4 tagozódását pedig csak 3 esetben nem találjuk meg. A második diméter 4 3 megoszlása azonban még annyira sem következetes, mint az előbbeni versben, sőt az utolsó 3 szótagos ütemet gyakran megtoldja egy szótaggal, miáltal a cezúra előtti és utáni rész szótagkülönbségéí kiegyenlíti; 2 2 megoszlást itt is csak a diméterek első ütemeiben találunk, azonban már jóval kevesebbet, mint az előzőnél. Buzgó szivből I te fiaid kegyes atyánk | könyörgünk, Adj minékünk | igaz hitet, hogy tégedet | imádjunk, Teljes hitből | szeretetből hogy tégedet | mindnyájan áldjunk. E formának a középkorban egy rímtelen, romlott szövegű képviselője van. 11 * t