Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1929

33 barátság kötötte össze. Brüll nemcsak komponista, hanem jeles zongorista is volt. Nem annyira a nagy hangversenyteremre szólt művészete, mint inkább a la camera, azaz szűkebb körnek. Játéka költészet volt, a zongora ujjai alatt dallammá olvadott fel. A legnemesebb zenét művelték a Brüll családban. Huga, Schwarz Hermina jeles énekesnő volt, aki dalait utánozhatatlan bájjal adta elő. A Berghof villa sok-sok kellemes délután színtere volt nyaranta, amidőn a muzsikusok versenyezve ontották szebbnél-szebb dallamaikat. Sokcin keresték fel a múzsák otthonát az Atter-tó partján, így Mahler Gusztáv («ilie desagreable man»), aki a tó másik partján lakott Steinbachban és aki a mesternek annyi keserűséget okozott a berlichingeni Götz c. operájának az udvari opera színpadára való hozatalának ismételt megakadályozásával. Itt járt a Weingartner Félix is («Der liebenswürdige»), ki Mahler hibáját jóvátette.

1) Evvel Goldmark 1896. körül ismerkedett meg Berlinben, rövidesen a Házi tücsök előadása előtt.

2) Ide járt a hires Brahms is, a magyar táncoknak nálunk is jól ismert szerzője. Goldmark egyik legintimebb barátja Brahms János volt. Körülbelül 1860—186l-es években ismerkedett meg vele, valószínűleg a Cech kávéházban a Grabenen. Nagy egyéniség volt, nyilt természetű, aki még a tréfából való hazugságot sem ismerte. Barátaitól feltétlen meghódolást várt barátsága fejében. Őszintesége sokszor a durvaságig fokozódott. Amit szívében érzett, azt ki is mondta, ha még oly kellemetlen is volt. Igazi porosz jellem. Talán nem is volt adoma, az a Bécsben sokszor idézett furcsa eset, mikor Brahms egy előkelő estélyen azzal búcsúzott a háziasszonytól: »Bocsásson meg asszonyom, ha tévedésből elfelejtettem volna még társaságának egyik-másik tagját megsérteni.* Jóbarátja Hanslick, a híres zenekritikus, Wagner nagy ellenfele, szinte leste minden szavát és amit Brahms mondott, az neki szentírás volt. Hasonlóképen Speidel, aki később azonban Brahms szókimondó természete folytán halálos ellensége lett a nagy zeneköltőnek. Brahmsnak ellentmondást nem tűrő fellépése Goldmarkot is többször kellemetlenül érintette, de ez utóbbinak szerénységén a meggondolatlan kiszólások mindig megtörnek s a baráti viszony így mindig szívélyes maradt. Jellemző példa erre a következő eset: Goldmark jó barátjának Formey evangelikus lelkésznek ösztönzésére megzenésítette Luther Márton egyik dalát: «A zenére szánd magad.» Ez a munka (Op. 42.) nagyszerűen sikerült. Gyönyörű Születésnapi ajándék volt a Götz eló'adatása Lucy Weidt és Weidemann Frigyes művészekkel Goldmark számára. 2) Kari Goldmark. Ein Erinnerungsblatt von Félix Weingartner N. Fr. Presse 1915. I. 9. 2