Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1929

28 mányozta a földrajzi térképeket és nem nyugodott addig, míg mindent meg nem tudott arról, ami érdekelte.

1) Kárpáthy Lajos, bécsi zenekritikus, a mester unokaöccse ezt írja : „Hallatlan alapossággal tanulmányozta pl. a háború térképeit és velem együtt úgy dolgozott a térképeken, mintha csak egy vezérkar székhelyén lenne. A világ minden eseménye iránt a legnagyobb érdeklődéssel viseltetett, a legodaadóbbán mélyedt bele minden tárgyba és nem nyugodott előbb, míg a tárgy minden oldalát ki nem merítette." 2) Zenéje, technikájának autodidaktikus íze nem egy müvén érezhető. Legfeltűnőbben a mondat- és periódusok képzésében. E dur szvitje, a Tavaszi nyitány és a Sakuntala nyitányok fő témáinak elemzése sokszor eszünkbe juttatja az autodidaktikus komponálást, amikor a zeneköltő zabolátlanul ereszti szabadon fantáziáját. Fel lehet ismerni benne az autodidaktát a kidolgozási részek megszerkesztési módjairól is. Legtöbbször úgy oldotta meg a kérdést, hogy a kidolgozást csupán a legszükségesebb mondanivalóra redukálta, mint pl. a Tavaszi nyitányban. Ott azonban, hol hosszabb kidolgozási részekbe fogott bele, mint pl. a 1 13. zsoltárban, abból tűnik ki az autodidakta, hogy végnélküli szekvencia-csoportokat állít egymás mellé. Viszont hangszerelni, a zenekar gazdag színkészletét felhasználni senki sem tudta jobban, mint az autodidakta Goldmark, aki gyermekkorától fogva benn ült a zenekarban és mindent éber figyelemmel követhetett. Goldmark igen megsértődött, ha valaki újságcikkben, vagy társalgás közben csodálkozását fejezte ki üdeségén és frísseségén. Sohase érezte magát öregnek. Nem is kellett a fiatalságot színo o o , lelnie, vagy szellemi arculatának barázdáit festékkel eltünetnie. Életmódja fiatal és öregkorában is egyforma volt. A világgal együtt haladt az utolsó napig. Órákig sétált. Dohányzott mint egy diák és késő esti órákig szívesen elbeszélgetett. Evett, ivott és 70 éves korában rajta felejtette szemét egy-egy szépségen. Ezt mind természetesnek s a művészi alkotás elengedhetetlen feltételének tekintette. Szójárása ez volt: ,,Sie wissen ja, gesprungene Glaser, haltén am langsten." 3) Félix Salten azt írja róla, hogy 1914. nyarán még a verandáról az ablakon át ugrott be a terembe, ahol barátai szórakoztak.

4) Helyesen jegyzi meg Ebner Eschenbach, a kiváló írónő : „Das Altér verklart oder versteinert." Öregkorában az ember vagy leszürődik vagy megcsontosodik. Goldmark az előző kategóPersönliches von Goldmark von L. Kárpáth. N. Wr. Journal 1915. 1.3. 2) Pesti Napló 1915. 1. 4. Goldmark halála. 3) Fremdenblatt 1906. VI. 29. Eine Stunde mit Kari Goldmark. 4) Erinnerungen an Goldmark von Felíx Salten. Berliner Tagblatt. 1915. I. 9.