Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1929

ríába tartozott s távol maradt minden fagyos szellőtől. Az öregkor valósággal megdicsőítette mint olyat, akit a szenvedély lobogó lángja élete végéig a hegycsúcson fénylő esti pirhoz hasonlóan izzásban tart. Mindez természetesen nem történhetett volna meg, ha a testi és lelki higiéniának nem lett volna mintaképe. A polgári életben a mértéktartás kiváló erényének nem kisebb mestere, mint az elszabadult szenvedélyeknek a zeneművészetben való vázolásában és átérzésében. Megvolt az az ereje, hogy mindent távoltartson, minden felesleges izgalmat elhárítson, ami esetleg művészi köreit zavarta, vagy alkotási munkájában gátolta volna. És mindez csupán vallásos félelem abban az irányban, hogy semmi és senki se állja útját az ihlet szent pillanatában. Senki sem tudja, mit csinált olyankor, mikor maga választolta remetelakában zöld lombozatú gmundeni házában az ihlet órái meglepték. Ily esetben napokra bezárkózott. Napi sétáját — amelyet a lépések száma szerint tartott nyilván — elhanyagolta. Csak egyet nem! Napi fugáját nem engedte el. Ötven év alatt így legalább is 10.000-et írhatott, de ezeket elégette. Sétáját a lépések száma, szivarozását a szippantások száma szerint ismerte. Mondják, hogy a megkövetelt szám után letette a szivart még akkor is, ha alig kezdette meg — az újat. Ez a pontos beosztás azt mutatja, hogy nagyon figyelhette önmagát. Az utolsó években már-már hipokonder lett. Orvost csak akkor hivatott, ha már nem lehetett kikerülni. Halála is ezért állt be oly hirtelenül. A pontos napirend mellett a szellemi diétát hasonló szívós energiával tartotta meg. Mintha pótolni akaria volna mindazt, amit ifjúkorában nélkülözései miatt elmulasztott. Sokan látták, amint a Berghof terraszán az Atter-tó fölött barna begombolt lódén kabátjában rövid léptekkel sétált a virágágyak között. Ilyenkor nyelveket tanult. Minden ismerőst, aki csak félig ismerte az illető idegen nyelvet, megkérdezett, hogyan is kellene ezt, vagy azt helyesen kiejteni. Egyszer úgy találták, amint egyik kerti asztalon buzgón rajzolta egyik négyszöget a másik után. Walter Scott „Kenilworth" című regényét olvasta s a regényben előforduló várkastélyt rajzolta, hogy a cselekményt pontosan megértse

1) Az alaposság, természetének ez a vonása, amely minden egyes szellemi alkotásán rajta van, legyen az opera, nyelv, vagy irodalmi termék, vörös fonálként húzódik végig s ezek után nem fog senki sem csodálkozni, hogy a Sába királynő opera elkészítése hét teljes esztendeig tartott. Erinnerungen an Kari Goldmark von Richárd Specht. N. Fr. Presse, 1927. XI. 6.