Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1929

ríába tartozott s távol maradt minden fagyos szellőtől. Az öreg­kor valósággal megdicsőítette mint olyat, akit a szenvedély lobogó lángja élete végéig a hegycsúcson fénylő esti pirhoz hasonlóan izzásban tart. Mindez természetesen nem történhetett volna meg, ha a testi és lelki higiéniának nem lett volna mintaképe. A polgári életben a mértéktartás kiváló erényének nem kisebb mestere, mint az el­szabadult szenvedélyeknek a zeneművészetben való vázolásában és átérzésében. Megvolt az az ereje, hogy mindent távoltartson, minden felesleges izgalmat elhárítson, ami esetleg művészi köreit zavarta, vagy alkotási munkájában gátolta volna. És mindez csu­pán vallásos félelem abban az irányban, hogy semmi és senki se állja útját az ihlet szent pillanatában. Senki sem tudja, mit csinált olyankor, mikor maga választolta remetelakában zöld lombozatú gmundeni házában az ihlet órái meglepték. Ily esetben napokra bezárkózott. Napi sétáját — amelyet a lépések száma szerint tar­tott nyilván — elhanyagolta. Csak egyet nem! Napi fugáját nem engedte el. Ötven év alatt így legalább is 10.000-et írhatott, de ezeket elégette. Sétáját a lépések száma, szivarozását a szippan­tások száma szerint ismerte. Mondják, hogy a megkövetelt szám után letette a szivart még akkor is, ha alig kezdette meg — az újat. Ez a pontos beosztás azt mutatja, hogy nagyon figyelhette önmagát. Az utolsó években már-már hipokonder lett. Orvost csak akkor hivatott, ha már nem lehetett kikerülni. Halála is ezért állt be oly hirtelenül. A pontos napirend mellett a szellemi diétát hasonló szívós energiával tartotta meg. Mintha pótolni akaria volna mindazt, amit ifjúkorában nélkülözései miatt elmulasztott. Sokan látták, amint a Berghof terraszán az Atter-tó fölött barna begombolt lódén ka­bátjában rövid léptekkel sétált a virágágyak között. Ilyenkor nyel­veket tanult. Minden ismerőst, aki csak félig ismerte az illető ide­gen nyelvet, megkérdezett, hogyan is kellene ezt, vagy azt helye­sen kiejteni. Egyszer úgy találták, amint egyik kerti asztalon buz­gón rajzolta egyik négyszöget a másik után. Walter Scott „Kenil­worth" című regényét olvasta s a regényben előforduló várkas­télyt rajzolta, hogy a cselekményt pontosan megértse 1) Az alapos­ság, természetének ez a vonása, amely minden egyes szellemi alkotásán rajta van, legyen az opera, nyelv, vagy irodalmi termék, vörös fonálként húzódik végig s ezek után nem fog senki sem csodálkozni, hogy a Sába királynő opera elkészítése hét teljes esztendeig tartott. Erinnerungen an Kari Goldmark von Richárd Specht. N. Fr. Presse, 1927. XI. 6.

Next

/
Thumbnails
Contents