Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1929

magyar előadásán résztvehetett. Szeretetét kiváltkép leányára, Minnára pazarolta, akiért takarékoskodott s aki felé szállt minden gondolata. Igaz. hogy törvénytelen származású volt, de Szilágyi Dezső igazságügyminiszter útján a törvényesíttetés is sikerült. Ekkor nagy kö esett le szívéről. A leány édesanyja linzi származású gazdaasszony volt, aki rokonaitól házat örökölvén, elhagyta a mestert. Évek múlva aztán egyszer gmundeni házába beállított egy hölgy, aki egy 1 4 éves leányt mutatott be neki. „Ki ez a kis lány? — kérdi a mester. Goldmark Hermine! — hangzik a válasz — az Ön leánya." A gyermek annyira hasonlított az édesanyjához, hogy az öregedő Qoldmark könnyes szemmel ölelte magához. Hermine később férjhezment Hegenbarth akadémiai szobrászhoz. E házasságból két gyermeke született. Mind a két unoka Qoldmark szemefénye lett. Különösen a fiú, aki a világháború első heteiben esett el Valjevó körül. Bátor fiú volt. Egy évvel előbb ment katonának, mint kellett volna. Ezt a fiút tanította Qoldmark oly nagy szeretettel zongorázni. Egyszer így szólt egyik látogatójához : „Nagy boldogság számomra, hogy unokámat magam taníthatom zongorázni." *) Tehetséges fiú volt, de igen zárkózott természetű. Másik unokáját, Franciskát is tanította, de kevés eredménnyel. Ez az eleven kis leány inkább a zöld réten ugrándozott, hancúrozott s a zongorát, ha csak tehette, kerülte. A nagypapa buzgóságában sokszor kíméletlen volt. Órák hosszat kellett gyakorolnia Qmundenben, ahelyett, hogy a nyári szabadságot élvezhette volna. Egyszer olyan helyen nyaraltak, ahol a kis leány örömére nem volt zongora. Az a körülmény, hogy a nagypapa nem fejthette ki tanítói működését, egészségét rendkívül megviselte. Egy kilót soványodott s ezen kívül a nyári tartózkodás még epéjét is megtámadta.

2) önként felvetődik ezek után a kérdés, milyen nevelő, milyen zenetanár lehetett Qoldmark? Emlékirataiban több helyen találkozunk szórványos adatokkal, amelyek világot vetnek tanítói lelkületére. Különösen, amikor kedvenc tanítványáról, a később nagy hírre szert tett Bettelheim K^arolináró! beszél. De nemcsak K^arolinát tanította, hanem öccsét, Bettelheim Antalt is, hegedűre. Ez felnőtt korában többször megemlíti a mestert s így az ó révén is tiszta képet kaphatunk pedagógiai működéséről.

3) Tudvalévő dolog, hogy a skálázás, ütem és vonógyakorlatok a legtöbb tanulóra nézve valóságos vértanúságot jelentenek, Qoldmark tanításában azonban mindez — tanulót, környezetet egyaránt beleértve — kellemes és N. Wr. Journal 1903. II. 15. Kari Goldmark von A. D. G. 2) Mein Grossvater Kari Goldmark von Franziska Hegenbarth. N. Fr. Presse. 1919. XI. 22. 3) N. Fr. Presse 1915. I. 20. Goldmark-Erinnerungen von Anton Bettelheim. 2*