Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1929

16 nulok; megtanultam angolul és olaszul s most franciául tanulok. Ez egészen könnyen megy. Először hangokat tanulok, azután szó­tagolom a szavakat, majd az egész szavak kiejtését gyakorolom s így a nyelvet rövid idő alatt elsajátítom. így erősítem emlékező­tehetségemet," Willner azt mondja róla, hogy a szövegírásnál na­gyon sokat kellemetlenkedett. ') Nem lehetett kielégíteni. Ilyenkor így kiáltott fel: ,,Az az én szerencsétlenségem, hogy nem tudok verset faragni." Drámai érzéke nagyszerű volt, olvasottsága pedig feltűnő. A német nyelv finomságait tökéletesen ismerte. Munkáit partitura-vázlattal kezdette, amelyet csak ő tudott elolvasni. Szíve­sen eljátszotta frissen komponált művét a zongorán, de mindig megjegyezne, hogy rossz zongorista és hogy a pianinójába valóság­gal szerelmes. Ehhez a régi szerszámhoz makacsul ragaszkodott. Milyen volt a szobája? Bécsben és Gmundenben is nagyon egyszerű. A fővárosban szürke tűzfal zárta el a kilátását. Bútorai régiek, ágyán zöld takaró, egy-két kisebb szőnyeg és a falon né­hány karc. A szoba világosabb részében állott a zongora, amely nem volt elsőrendű gyártmány. Rajta a kották, zongoraiskolák (unokájáé) stb. íróasztala felett Beethoven halotti maszkja függött. Gmundenben cirbolya fenyőből készült igen egyszerű bútorokból került ki a berendezése. Egyéni kényelemre semmit sem adott. Két nedves szobája volt. Az elsőben régi, kopott divány, asztal és szék sorakoztak, ez volt a fogadószoba; a másikban, amelyet a zöld lombozat egészen homályossá tett, a szúette zongora húzódott meg, amely gyorsabb tempóknál felmondta a szolgálatot. A zon­gorán, az asztalon és székeken könyvek, kalácsmaradékok, itatás­papiros és inggombok hevertek szanaszét. A sok lim-lom közül ra­gyogóan emelkedett ki az óriási kávéskészlet, amelyen naponkint mokkakávéját főzte. Ezt munkaközben nagy mennyiségben fogyasz­totta. Az asztal örömeit egyáltalán nem vetette meg, de szükség esetén képes lett volna akármelyik böjtölő művésszel felvenni a versenyt. Kedvenc eledele a tarhonya (farvei) volt. 2) Igen keveset vásárolt, igényei nem voltak. Könyvtára jelentéktelen volt. A pénzt nem imádta, de tudott vele bánni. Sanyarú ifjúsága megtanította arra, hogy még a legkisebb tárgyat is meg kell becsülni. Annyira takarékos volt, hogy szegényebb sorsú rokonának is csak nagy könyörgésre utalt ki 100 forintot. Mindenét leányára hagyta, annak kuporgatott össze mindent. Egyszerű kis vendéglőben étkezett. Midőn barátai figyelmeztették, hogy nagyon rosszul táplálkozik, azt felelte, hogy ö nem ismer jobb vendéglőt Gmundenben. Midőn pe­Linzer Tagespost. Erinnerungen an Kari Goldmark von Dr. M. Willner. 2) Harmónia 1895. II. 10. Goldmark Károly ifjú éveiből és törekvéseiről. Egyenlőség. 1930. 1. 18. Ferenczy Frigyes : Szimche Ruben fia.

Next

/
Thumbnails
Contents