Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1929

17 dig előkelőbb étterembe vezették, igen meglepődött, mert ő ezt 30 esztendős ittléte alatt nem vette észre.i) A természetet ifjúkorától kezdve imádta. El lehet mondani róla, hogy a természet ölén nevelkedett. Németkeresztúron iskola nem volt, így hát mindig kinnt járt. Az erdő zsongása, a kis fiút mély sejtelemmel töltötte el. Ez volt az egyetlen, amit fájlalt, amikor Bécsbe került. Mennyire örült, ha zsebében egy forinttal szombatonkint kirándulást tehetett Bécs vadregényes vidékére. Ezt is csak úgy tehette, ha valaki helyettesítette a Carl Theater-ben. Kedvenc sportja az úszás volt. A lágymányosi holt Duna-ág volt a gyakorló tere. Órák hosszat úszott akár csak az apja a Balatonban és egyszer a túlhajtott gyakorlás következtében izomrándulást kapott.

2) Évekig érezte lábában ennek nyomát. Goldmark Bécsben folytatta kedvenc sportját. De a hegyek világa mégis csak mindene volt. Amikor egy ösztöndíj révén (1869) hozzájutott az első nagyobb pénzösszeghez, első dolga az volt, hogy elhagyja a fővárost. Baden festői vidéke volt az első nyaralóhely, amelyet felkeresett s addig itt is maradt nyaranta, míg házikóját ki nem sajátították. Ilyenkor egész nap barangolt. A színes rétek, az óriási fenyveserdők, a Helenental romjai mind-mind melódiákat sugdoztak fülébe és a Sába királynő körvonalai rohamosan kezdtek kialakulni. Harminc esztendőn át minden évben megfordult a Salzkammergutban fekvő Fusch-völgyében. Innét minden hegyet megmászott, a környék minden zeg-zugát bejárta. 1891-től 1914-ig pedig Brüllék kies fekvésű villájában töltött néhány hetet a smaragd-zöld Atter-tó partján s utána visszament Gmundenbe, ahol kb. karácsonyig maradt. A tavasz első ébredésével azután sietve kereste fel ismét a Traun vidékét. „A gmundeni levegő többet ér a világ minden gyógyszerénél" — mondotta gyakran Qoldmark, — „az étvágytalanságnak, álmatlanságnak és a lustaságnak ez a leghathatósabb orvosszere." 3) Hegymászó kedve vitte el Svájcba is. A turistaságot csak öregebb korában orvosainak tanácsára gyöngülő szíve miatt hagyta abba s ezóta inkább az enyhe levegőjű Abbáziát kereste fel. Több munkája, de különösen énekkarai és szólódalai az erdők zúgását éreztetik, vagy a hegyi patak csobogását hangozzák, vagy legkedvesebb évszakát, a tavaszt dicsőítik, illetőleg sejtetik azt az isteni csendet, amely a hegykolosszusok tetején uralkodik. Ilyenkor a *) Erinnerungen an Kari Goldmark von Dr. A. W. Willner. Linzer Tagespost. 1915. I. 22. 2) Kari Goldmark: Erinnerungen aus meinem Leben. S. 46. 3) Pesti Hirlap 1915. I. 5. Intim apróságok Goldmark életéből. 2