Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1928

35 a kapcsolódó atomok közös vonzókörébe kerülnek és egy részük az egész molekula körül folytatja keringését. Az eddigi kutatások mindössze azt bizonyítják, hogy az atomokat úgy a molekulákban, mint a kristályokban elektromos erők tartják össze. Az elektromos erők kölcsönzik az anyagnak azt az ellenállást, melyet a nyomással és húzással szemben kifejt. Mit hozhat a jövő? íme! rövidrefogott ismertetése annak a szédítő ívelésű fejlődésnek, melyet az anyagszerkezet kutatásában a természettudományok felmutatnak. Lenn a kétkedők, az örök tamások hangja zúg, akik még az atom tagadásánál tartanak, fenn a tágabb látókörű zeniten pedig már a parányi atomoknál is parányibb atommagvak építőköveit feszegeti a diadalmas emberi szellem a tudománynak acélnál szívósabb vésőjével. A tudományos kutatásban megállás nincsen! Minden felfedezés az újabb kérdések, rejtélyek tömegét veti fel. Az anyagszerkezet kutatásának eddigi eredményei is azt a régi igazságot bizonyítják: minél többet tudunk, annál jobban látjuk, hogy mennyi az, amit még nem tudunk ! A válasz nélkül maradó kérdések tömkelegéből mégis biztató kép bontakozik ki. Épen azon a téren sejtet az anyagszerkezet vizsgálata a távol jövőben eredményt, mely legégetőbb kérdése az emberiségnek. Az energiaforrások kérdésére gondolok. Itt szükségünk is van egy kis bátorításra! A szertelen méretekben növekedő energiafogyasztás, mondhatnók pazarlás, azzal a rémmel fenyegeti az emberiséget, hogy a jelenlegi két fő energiaforrás, a kőszén és petróleum belátható időn belül kiapad. Gondos becslések szerint a világ eddig ismert, vagy remélhető szénkincse pár száz esztendeig fedezheti csak a szükségletet. Pedig a szénfogyasztás mértéke a jövőben bizonyosan még emelkedni fog. A petróleum (nyersolaj) még annyi ideig sem tart, mint a szén. Számítások szerint a világ petróleumkészlete félszázad alatt ki fog merülni még akkor is, ha a mostani fogyasztást vesszük alapul. Művelődésünk összeroppanását jelentené az energia megfogyatkozása. Elég csak az idei tél zordonságára gondolnunk, hogy magunk elé képzeljük a fenyegető széninség következményeit, nem is említve az ipar, kereskedelem és az egész világgazdaság megbénulását. Az emberiség ennek megelőzésére egyrészt az eddigi energiaforásokat igyekszik gazdaságosaban kihasználni (jobb hatásfokú gépek, szén cseppfolyósítása stb.), másrészt pedig lázasan kutat új energiaforrások után (napsugarak, trópusi meleg, árapály, hullámverés energiája.). Ezen kutató munka közben az atom, mint energiaforrás eddig nem részesült kellő figyelemben. Pedig a messze távolban ott dereng az atomenergia biztató 1*