Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1928

31 banóanyag energiája elenyészően csekély. A 20.000 km sebeséggel haladó ^-részecske 20.000-szer múlja fölül a leggyorsabb puskagolyó sebességét. Mintkogy a mozgási energia a sebesség négyzetével arányos, az ^-részecskék energiája 400-milliószor nagyobb az ugyanolyan tömegű puskagolyóénál. Nincsen olyan fizikai, vagy kémiai hatásunk, melyet ekkora energiával szembeállíthatnánk I Ezért nem befolyásolhatjuk a radióaktiv jelenségek menetét. Természetes, hogy ennek a sűrített energiaforrásnak a felismerése ismét az érdeklődés középontjába állította az anyag átalakításának a kérdését. Nem volna-e lehetséges, hogy ilyen hatalmas energia felhasználásával a kis atomsúlyú elemek egyébként állandó atomjait mesterségesen szétbontsuk és ezzel az elemet mesterségesen átváltoztassuk? Ez a gyakorlati kivitelben azt jelenti, hogy az részecskével hatoljunk a kérdéses elem atomjai közé és romboljuk szét az atommagvakat. Amikor finomabb módszerek lehetővé tették az a-sugarak hatásának megfigyelését, kitűnt, hogy azok valóban alkalmasak az atom felbontására, amennyiben atommaggal való összeütközés alkalmával szétrombolják az eltalált magvat. Az emberi szellem hatalma arra kényszeríti tehát az «-részecskét, hogy megsemmisítse szülőanyját, az atom magvat, melynek maga is létét köszönheti. Most már több olyan készülékünk van, mellyel nemcsak az ^-részecskék pályáját, hanem az atommagvakkal való összeütközésüket is megfigyelhetjük. Ha az "-részecskék útjába cinkszulfiddal bevont ernyőt állítunk, a cinkszulfid kristálykák a beléjük ütköző a-részecskék nagy mozgási energiáját átveszik és fényjelenséget (felvillanás, scintillálás) hoznak létre. A felvillanásokat (= ütközéseket) megfelelő nagyító berendezéssel megfigyelhetjük és meg is számlálhatjuk.

1) Mi történik, ha valamely anyagon ^-sugarak hatolnak át, vagy — háborús ízű hasonlattal élve — az elemet ^-sugarakkal bombázzuk? Gondoljunk vissza azokra az arányokra, melyek az atom részei között vannak. A bombázó a-sugár útjában sok százezer atomon hatol át. Az ott leírt hasonlat (üres földgömb, tenniszlabda, bérház) érthetővé teszi, milyen ritkán ütközik össze az "•részecske valamelyik atom magvával.

2) A mag szétrombolásához pedig ilyen „telitalálatra" van szükség. A megfigyelések szerint százezer «-részecske repül át 1 cm vastag H-rétegen, míg egy ') Legújabban Síetter (Bécs) az alfa-sugarak útját már hallhatóvá is tette. Az alfa-sugarak t. i. ionizálják (=pozitív és negatív töltésű részecskékre bontják szét) a levegőt. Az ionizáció áramot kelt, melyet a rádiótechnikából ismert eletroncsővel megerősítve hangtölcsérbe vezetünk. Minden alfa-részecske útját egy-egy pattanás jelzi. 2) Mivel a keringő elektronok sokkal nagyobb számúak, mint az atommagvak és térfogatuk is sokkal nagyobb, az alfa-részecske elektronnal hamarabb találkozik útjában. Ezeket azonban, mivel tömegük elenyészően csekély hozzá képest, egyszerűen félrelöki útjából és zavartalanul halad tovább,