Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1928

23 hogy nem tudjuk minden elem sugárzását megállapítani. Minél kisebb ugyanis valamely radióaktiv elem bomlási sebessége, annál kisebb sugárzásának ereje (intenzitása) is. A lassan bomló uránium 1 g-jának sugárzása például már olyan gyenge, hogy közel jár mérőkészülékeink érzékenységének határához. Az urániumnál lassabban bomló radióaktiv elemek sugárzását tehát mostani készülékeinkkel kimutatni nem tudjuk. Radióaktiv és nem radióaktiv elemek megkülönböztetése e szerint tulajdonképen nem helyes. Valószínűleg úgy vagyunk vele, mint a mult század volt a szerves és szervetlen vegyületek éles elkülönítésével. Az előbbiekről azt vallották, hogy mesterségesen, életerő nélkül nem állíthatók elő és hogy más törvényeknek hódolnak, mint a szervetlen vegyületek. A kémia fejlődése azonban lerombolta a szerves és szervetlen kémiát elválasztó falakat. Rutherford és Bohr atomelmélete. Rutherford és Soddy dezintegrációs elmélete, amint láttuk, csak a radióaktiv elemek atomjairól állítja, hogy állandó bomlásban vannak, tehát összetettek. Rutherford az újabb tapasztalatok alapján tovább építette a dezintegrációs elméletet. Az ú. n. elektronelméletben már azt mondja ki, hogy az összes elemek atomjai összetettek. Közben ugyanis kitűnt, hogy az anyagi részecskékből álló a- és /^-sugarak a különböző anyagokon minden különösebb akadály nélkül áthaladnak. Hogyan lehetséges ez, hogyha az atomok teljesen egynemű, egyenletesen eloszlott anyagú, tömör alakulatok? Azt még el lehet képzelni, hogy a gázok lazán álló atomjai között áthaladhatnak a radióaktiv sugarak anyagi részecskéi a nélkül, hogy egyetlen gázatomba ütköznének, De hogyan juthatnak át akadálytalanul a folyadékok vagy fémek atomjainak tömött falán? Ezért Rutherford elméletében az atom már nem tömör, a teret teljesen kitöltő kis golyó, vagy sokszögű test, mint Dalton elképzelése szerint eddig vélték, hanem térfogatának túlnyomó része üres. Az anyag és az ahhoz kötött elektromos töltés nem tölti ki teljesen és egyenletesen az atom egész térfogatát, hanem majdnem egész tömege és pozitív töltése középpontjában, az ú. n. magban foglal helyet. Az atommag körül, mint bolygók a Nap körül, keringenek a negatív töltésű elektronok a fény terjedését megközelítő sebességgel. Amit mi atomátmérőnek nevezünk, az tehát nem más, mint a legkülső elektronpálya átmérője. Ma már annyira jutottak az atom szerkezetére vonatkozó ismereteink, hogy az egyes atomrészecskék méreteiről is vannak adataink. Az elektron ismertetésénél említettem már, hogy az elektron tömege 1830-szor (majdnem 2000-szer) kisebb a legköny-