Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1926

kathedrálissal jelképezett romantikában; feléledése egybeesik az egyházi művészet új irányával. A római San Isidoro-kolostor német festői úgy látták, hogy a gyermeki hitet, a mysticus átszellemültséget, a mélységes vallásos ihletet a Ráfáelt megelőző festők képei rögzítették meg. Ezen festők tanulmányozása és utánzása jelzi a Veit, Overbeck s elsősorban Eduárd von Steinle nevéhez fűződő új egyházművészeti korszakot. Irányuk csakhamar elkerül Angliába s ott csodálatosan termékeny talajra lel. Az angol praerafaeliták kimélyítik az irány symbolicus tartalmát s mivel nagyrészük nemcsak festő, hanem nagy formatökéllyel bíró lirikus is, a praerafaelita mozgalom az angol lírát is jótékonyan érinti, amennyiben symbolicus nyelvvel és tartalommal bővíti. Nagy szerencséjük, hogy nem kisebb ember, mint Ruskin a pártfogójuk. Holman Hunt egyik képéről, az 1854-iki tárlaton kiállított Világ Világosságáról Ruskin, a költői lelkű esztétikus a következőkép ír: ,A kép alatt olvasható a szép mondás: „íme, az ajtónál állok és kopogtatok. Ha valaki meghallja szavamat és kinyitja az ajtót, bemegyek hozzá, vele vacsorázom és nála maradok." A kép baloldalán látható az emberi lélek ezen ajtaja. Erősen be van zárva: a keresztvas és a zár rozsdás; a kúszó vadszőlő odaköti, valósággal odaláncolja az ajtófélfához annak jeléül, hogy az ajtót sohasem nyitják. Denevér is csüng róla: küszöbét benőtte az inda, csalán és más haszontalan dudva, az a „rossz fű, amellyel a kaszáló nem tölti meg markát, sem ölét, aki a kévéket köti." Krisztus közeledik feléje, éjnek idején, az ő prófétai, főpapi és királyi örök tisztében. Fehér ruhát visel, jelezve a lélek hatalmát, drágaköveket és melltáblát, jelezve a főpapi díszt, tövissel befont aranykoronát: a töviság nem száraz, hanem sima leveleket hord a nemzetek gyógyítására. Amikor Krisztus lelkünkbe száll — folytatja Ruskin — kétféle világosságot hoz magával: először a lelkiismeret világosságát, amely megutálja a mult bűneit, azután a béke világosságát, az üdvösség reményét. A lámpa, melyet Urunk balkezében tart, a lelkiismeret világossága, tüze vörös és égető; csak a bezárt ajtóra, a felburjánzó dudvára, meg egy idegurult almára esik. Ez azt jelenti, hogy a teljesen felébredt lelkiismeret nemcsak az elkövetett, hanem az eredeti bűnre is ráeszmél. A lámpa lánca az alak kézcsuklójára tekeredik, vagyis a bűntudatra ébredt lelkiismeret a bűnöst az Üdvözítőhöz láncolja. Az Urunk fejéből áradó fény az üdvösség reménye. A töviskoszorúból tör elő és jóllehet szelíd, mégis oly erős, hogy átragyogja a leveleket és ágakat, amelyeken keresztül hatol: mert minden földi dolognak ebbe az égi fénybe kell burkolóznia.' Az -angol praerafaeliták között kimagaslanak a Nápolyból Londonba származott Rossetti-testvérek, Dante Gábriel és Krisztina. Képekbe rejtőzködő bölcselet szólal meg lantjukon, ragyogó szinek, vallásos áhítat és borongós melancholia váltakoznak zengzetes dalaikban. Shelley elvont nyelve, tündöklő kifejezésmódja itt nehéz jelképeket hordoz, amelyek elegikus visszhangjai a romantikus líra tárgykörének. Megvakult atyjának emlékére írt Dantis tenebrae c. megható symbolumában a költő a művészet bűvös titkaitól megigézettnek vallja magát, akit Beatriceja Dante nyomára vezetett, amerre a dal hangjainál a bölcseség élő forrása szökell. — Húgának Sursum Corda és Fölfelé c. költeményei a vallásos művésziélek legszebb sóhajtásai. Hasonló színes nyelvvel, de a keresztény mystica mélységes átélésével szolgálja ezt az új lírai irányt a flamand nép nagy papköltője, Gezelle Guido. Akárcsak az assisii Povero, rajong a természetért és fenséges akordokban zengi a gyermeki ártatlanságot és a megszentelő kegyelem munkáját. De nem tisztán irodalmi hatás, t. i. a naturalizmusban elhalványult esz-