Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1926

7 tétikai értékek pótlására siető új, főleg vallásos ihlet okozta, hogy a bölcseleti és irodalmi érdeklődés a materializmustól mindinkább elfordulva spiritualisticussá lett. Egy csiráiban régi, de kísérleti eredményeiben új tudomány, a kísérleti lélektan megállapításai amint csodálkozást keltettek a laikusoknál, ép oly elégtétellel szolgáltak és megkönnyebbülést hoztak azon lelkek számára, kik a positivismus béklyóitól szabadulni kívántak. A döbbenetes igazság, hogy valójában nem feledhetünk semmit, továbbá az öntudat küszöbe alatt tartózkodó lelki élmények élete és végül a psvchopathologia tételei új világításba helyezték a naturalizmustól izmaira, idegeire, ösztöneire boncolt és minden transcendentalis szépségétől és méltóságától megfosztott embert. A belga Maeterlinck a naturalizmus emlőin nőtt fel, de neve azon írásai révén lett világszerte ismertté, amelyekben mint a spiritualismus filozofusa az embert erkölcsi és esztetikai értékeivel méri. Nálunk a Diadalmas Világnézet lánglelkü szerzője hirdeti a rendeltetésében végtelen keresztény lélekhez méltatlan positivismus csődjét. Nagy gondolataival összhangban szárnyaló hatalmas képei, az új eszméket újszerű módon kifejező költői nyelve iskolát teremtettek. Ennek az iskolának eszmei tartalma pedig ez: a keresztény lelket a Teremtő szépsége és szeretete környezi a világban; a végtelensége tudatával bíró lélek az anyag korlátozásain is győzelmet arat. Faji és nemzeti feltámadásunk munkálásában a Keresztény hit, bizalom és energia árad szét a mi symbolicus iskolánk mestereinek, Sik Sándornak és Harsányi Lajosnak lírájából. Egy zavaró képzettársításra kell még kitérnem. A symbolismust, a dekadens költészetet és a dekadenciát sokan együtt emlegetik. Ezek a fogalmak egymástól függetlenek, de együttesen is szerepelhetnek. A dekadencia a társadalom betegsége, amely fellép, valahányszor az anyagi lehetőségek a kultura zenitjén az embernek túlságosan könnyű és kényelmes életberendezkedést biztosítanak. Ilyenkor egyesek a kulturát és kényelmet csak a maguk kedvtelésére foglalják le, anélkül, hogy fokozásához maguk is hozzájárulnának. A háború előtt ismert Páris és talán még egy-két metropolis a maga fantasztikus kényelmével dekadenciát lehelt ki magából. Néhány költői lélek, kellő teremtő erő híján s a pessimismus áldozataként mír csak azon képeknek tudott hinni, amelyeket a tivornyákban elcsigázott szervezete az ópiumtól, hasistól megrészegülve ideges viziók és hallucinációk alakjában vetített nyugtalan képzeletébe. A furcsa és megmegszakadó képzettársítással felbukkanó képeket szokatlan alakzatok és laza összefüggésű mondatok fejezik ki, amelyek mint a lázbeteg szavai, a be nem avatottak előtt érthetetlenek. Jelképes azaz symbolista költészet ez lényege szerint, de a megnyugtató, felemelő, akarást tanító optimismus nélkül: Baudelaire és iskolája eszmei tekintetben merő pessimismus. Dr. Szerecz Imre•