Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1914

25 rúdja mutat hazafelé. Vájjon a kisgyermek, ki most ébred első álmából, hányszor kérdezi: hol van az apám ? Az otthonról cseveg a vitéz, de a pajtásnak nincs fia, ki hazavárja inkább felajánlja a fekvőhelyét, nehogy hiába várjon a kicsi fiú. „Fönt a sápadt hold véresőt mutat Két magyar vitéz beszélget a sáncon Minden jó lélek dicséri az Urat" üzenetet, melyeket küld az öszintesség jegyében, feleségéhez, a leszámolt, a mindennel megalkudott férfit mutatják „Csak ne tudnálak szomorúnak Jöhetne már az örök semmi De úgy még nem szabad meghalnom Mert olyan szomorú tudsz lenni. S visszavisz a szomorúságot." De szava van a költőnek Nyugat intellektueljeihez kik majmolták a nyugatot s várták a szent holnapot. Ezek tartsák észbe azt, „Csak szálas fenyves, melyben sasok hálnak Állhat ellene szél forgatagának Es jöhet vihar világkeverő Mosolyogva állja szűz magyar erő !" A vitézkedőket szálka keverőket, hitetleneket, üzérkedőket mind csak egy éjszakára küldjék ide Hogy esküdne mind-mind ; S hitetlen gögjében, akit sosem ismert Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent Magyar vérem ellen soha-soha többet ! Biztatja vitézeit csak most szorítsák a muszkát mert Petőfi lelke jár, 3