Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1914

26 „Velünk az Isten s minden szentség S velünk harcol Petőfi lelke S ha úgy akarja Végzet úr Hurrá testvér a menyországban is Petőfi lelke vár! íme csak egy-egy kiszakitott érzés lelkéből, mennyi őszinteség ! Valóban Gyóni ennek a nagy világháborúnak legnagyobb magyar meglepetése. A faji érzést, a hagyományt szent ajakkal énekli, de a tömegleiket, a nagy háborút nem tudja kifejezni : Egy költő szólalt idegen országban meg magyaros érzéssel. Maga is jól énekli „Föl a fejjel, Bálint Nézz a szemembe Sok százéves magyar hang Hangja lobog benne. Ráismersz-e most már Jó kuruc komádra: Rákócinak voltam egykor Az íródiákja." (Ne szomorkodj, Bálint.) A másik hadbavonult költőnk, Szepessy László, ki a háború előtt is nagy tevékenységet fejtett kí alkalmiság szerint, két kötet verseskönyvet irt. Harci dalai és nótái, amelyeket „Virágos vonattól a vöröskeresztesig" c. bocsátott közre gyengébb alkotásúak, mint második verseskönyve, melyet „Katonaversek" címen gyűjtött egybe. Ebben a kötetben, amely két részre oszlik, van egynéhány hangulatos költemény, de korántsem oly feltűnőek, mint Gyónéi. Inkább azok a nóták a sikerültebbek, amelyekben a népiességet utánozza. Aki az első részt elolvassa, élénk előadású, a harctér legfrissebb hatásait érzi benne hullámozni. Uj búcsúzással indul