Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1913

12 alakok sokszor oly mélyre verik gyökerüket a köztudatba, hogy a történeti bírálat sem tudja őket a valóban megtörtént eseményektől szétválasztani. Különösen ha meggondoljuk, hogy régi irodalmunk történetírói, a krónikások, kik minden történeti kritika nélkül adják elő az eseményeket, az adatokat, melyek a nép száján élnek, igen gyakran történeti színezeteket adnak meg nem történt dolgoknak. Akik pedig az irott, illetve nyomtatott betűnek hisznek, készpénznek vesznek minden adatot, amely a krónikákban benn van, és feldolgozva őket költészetükben mindinkább népszerűvé teszik a már amúgy is kedvelt alakot. A régi magyar történelemben alig van kedvesebb, népszerűbb alak Szent Lászlónál, aki már életében is kedvence volt egész népének. Hogyne, hisz délcegebb, lovagiasabb, vitézebb uralkodója nem volt a magyar népnek ! Az a sok csodás, mesés esemény, mely személyéhez fűződik, mind bizonyítja, hogy népe bálványozta. Későbbi íróink, költőink pedig egyre-másra írják meg életének egyes epizódjait, melyekkel a László-mondakört szerfölött kibővítik.