Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1911

39 csornai monostor élén is állottak, hisz alig volt a XV. század elejétől kezdve Magyarországon oly monostor, lett legyen az bármely szerzetbeli, amely egy-két évig, sőt néha évtizedekig kisebb nagyobb megszakítással, ne szenvedett volna a commendatoroktól. Ennek dacára commendatorokra nézve határozott adatunk a XV. században a a csornai prépostság életében nincs. A XV. század derekán megkezedödött hanyatlás folyton tart fokozódó mértékben, úgy annyira, hogy már 1502-ben a bomlás nyilt jeleivel találkozunk: oly kevés a rendtagok száma, hogv Qergely prépost

1 kénytelen a pápához fordulni, hogy engedje meg, hogy bármely más szerzetből 12 rendtagot vehessen át és bocsáthasson rögtön ünnepélyes fogadalomra, mert másképen a monostor nem képes ellátni az egyházi functiókat. Péter, Szent Cyrjékröl nevezett kardinális, Magyarország apostoli követe, 1502 március 9-én kelt leiratában Qergely prépost kérésének eleget tesz és megengedi, hogy bármely más szerzetből, még olyanból is, amelynek nincsenek olyan szigorú szabályai, mint a prémontrei rendnek, bárkit átvehet, még akkor is, ha az illető rendfönökétöl erre nem is nyert engedélyt és fogadalomra bocsáthat.

2 És ha tekintetbe vesszük azt, hogy a rendi statútumok szerint minden monostorban legalább 12 tagnak kellett lennie, egész bátran arra következtethetünk, hogy alig volt a konventben a préposttal együtt két-három ember. Pedig hol volt még ekkor a reformatió! És úgy látszik, hogy Qergely prépost törekvése meddő volt. A törvényes létszámot vagy igen ritkán, vagy csak rövid időre lehetett constatálni, mert mikor a Kanizsaiak, János és Qyörgy, Sebestyén priort 1508 1 Lásd 45. oldal. » Dl, 21096,