Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1911

40 febr. 1-én a csornai egyház prépostjává kinevezik, meghagyják neki, hogy köteles 12, vagy legalább is 10 rendtagot a konventben tartani, akik az ö, valamint őseik, szintúgy ai egész emberiség lelke üdvéért az istentiszteletet bemutatják.

1 Tehát már nem is követelnek a kegyurak okvetlen 12 rendtagot, hanem végső szükségben még 10 rendtaggaí is megelégszenek. Mindez amellett bizonyít, hogy a tagok száma még a tizet is ritkán haladta meg. S ha most összevetjük a XVI. század elejét a XIII. század végével, minő óriási külömbséget látunk! A XII. végén a csornai konvent ad prépostot a rajki konventnek, sőt a prépost Ígéretet tesz, hogy be fogja népesíteni filiája konventjét; most a XVI. század elején oly kevés embere van, hogy még az egyházi functiókat sem tudják becsületesen végezni. A XIII, század végén a monostor vagyonileg bőségesen el van látva és gazdagnak mondható; most a prépostság vagyoni állapota zilált és rendezetlen. Ugyancsak Sebestyén az, kire a Kanizsaiak, mint patronusok, ráparancsolnak préposttá való kineveztetése alkalmából, hogy a monostor javait el ne prédálja, az elveszett birtokokat pedig szerezze vissza. Sebestyén kinevezéséről szóló oklevélben elénk tárul a prépostság egész belélete a XVI. század elején. A prépost gyenge, kit nem annyira egyházi érdemei elismeréseid tesznek meg a kegyurak préposttá, mint inkább azért, mert kora ifjúsága óta nagy készséggel viseltetett a kegyurak iránt; bábprépost, aki teljesen a kegyurak kezében van; az administratio hézagos, hisz emberek sincsenek, kik a lelki ügyeket gondozzák; a gazdasági rendszer elhanyagolt,' a birtokok sorban vesznek el s 1 Eccl. 37 fasc, 77, szám,