Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1911

25 1370-ben ugyanezt látjuk ismétlődni, mikor György prépost május 3-án a győri káptalan előtt István zágrábi püspököt, Miklóst, a néhai Domonkos macsói bán fiát, Lászlót, Mihályt, Kónya zágrábi prépostot, de különösen Osl János fia Jánost, továbbá Jakabot és Mihályt, a Viczai Péter fiait, Kun Jánost, az Imrének a fiát, Herbordot. a csávái Herbord unokáját és a zemenyei nemeseket a prépostság birtokainak elfoglalásától eltiltja.

1 Ilyen és hasonló esetekkel gyakran van alkalmunk találkozni. 1400-ban pedig IX. Bonifácz pápának közbenjárására van szükség, hogy a birtokok a prépostság kezén maradjanak. A pápa ugyanis arról értesült, hogy a Szent Mihály főangyalról nevezett csornai prépostság várait, falvait, földjeit, birtokait, terményeit, jövedelmeit, ingó és ingatlan tulajdonát, jogaival és joghatóságával együtt érsekek, püspökök, praelatusok, világi papok, szerzetesek, hercegek, örgrófok, comesek, bárók, nemesek, katonák, városok, falvak, várak és más helyek népei, sőt még egyesek is elfoglalták. A római szentszék, hogy ennek az önkénynek véget vessen, 1400. nov. 12-én kelt irátával a győri püspököt, a pilisi apátot és a karthausiak lövöldéi perjelét rendelte ki a prépostság védőiül.

2 Mindazon veszteségeket, melyet a prépostságot részint a kegyurak zsarnoksága, részint a középkorban túlkapásaikban határt nem ismerő főurak részéről érték, kisebbítette s mintegy gyógyírral vonta be az így támadt sebeket a királyi kegy, amely a csornai prépostot és konventet több ízben kitüntette. A csornai konvent fontos szerepet játszott a középkorban, mint hiteles hely. A templom «sacristiá»-ja, az 1 S. O. I. 389. » Békefi: I. 156.