Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1911

24 1323-ban a préposti szék betöltése körül találkozunk egy sajátságos esettel. A győri káptalan előtt márc. 16-án megjelennek Tamás pozsonyi őrkanonok és Csornai Lőrinc, mint a prépostság kegyurai és itt Tamás kanonok magát arra kötelezi, hogy Pál prépostért, akit saját megbízottja által a prépostság élére rendelt, ameddig az a monostor élén akar állani, jótáll s ha ezen idő alatt Pál akár a monostornak kárt tenne, akár Csornai Lőrinc kegyúri jogait megsértené, azokat meg fogja téríteni, illetőleg a bajokat orvosolni fogja.

1 Minden esetre kissé furcsa állapot, ha egy prépost hü sáfárkodásáért idegennek kell jótállania, de magyarázatát megtalálhatjuk a középkori egyházi viszonyokban. Ugyanis a magánkegyurasági apátságoknál és prépostságoknál a rendfőnök választását a konvent végezte. A választást megerősítette a megyés püspök, vagy érsek. A kegyurak kijelölési, vagy helybenhagyási joggal bírtak. A jelen esetben Tamás kanonok és Csornai Lőrinc kegyurak ajánlási jogukkal élve, nem tudtak megegyezni az új prépost személyére nézve. Tamás megbízottja által olyan egyént erőszakolhatott Pál személyében a prépostság nyakára, aki ellen mind a konvent tagjai tiltakoztak, mert talán pazarló volt, mind pedig ellenszenves volt kegyúrtársának, aki kegyúri jogait féltette tőle, mert talán erőszakosnak ismerte. 1337-ben már vagyonában is háborgatják a kegyurak a monostort, úgy, hogy István prépost kénytelen január 14-én a vasvári káptalan előtt Osl fia Jánost, Imre fia Lászlót, Viczai Pétert, Miklóst, Jánost, a Domonkos fiait a prépostság birtokainak elfoglalásától, jövedelmének fenntartásától eltiltani.

2 1 s. o. I. 94. » Dl. 3038.