Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1910

59 princípiumok nagyobb részint helyesek." Tehát Teleki ugyanazt mondja, amit mi magunk mai szempontból is följebb, Campe nyelvgazdagító és tisztító elveinek fejtegetése utan kénytelenek voltunk megvallani, hogy t. i. Campe elmélete nagyon helyes és csak a gyakorlatban vannak nagy tévedések. Teleki „Eggy tökéletes Magyar szótár E/rendeltetése s készítése m 'dja" c. müvében is hivatkozik Campe szótáraira. Minthogy Lovász Imre Campe németesítő szótáráról mint „közönségesen esméretes" könyvről beszél és Teleki többször idézi Campenak jutalmazott értekezését, bizonyos, hogy annak idején többen ismerték Magyarországon Campeék nyelvújító és nyelvtísztító törekvéseit.

1 Természetes, hogy a mi ú. n. puristáink nem indúlhattak e XVIII. századvégi német puristák után. Barczafalvy, Mészáros Ignác s más puristáink munkái már jóval előbb jelentek meg, mint Campeék munkái. Nálunk különben kétféle purizmus volt. Az egyik a neologizmust vonja maga után, a másik éppen a neoiogizmus ellensége. Az előbbi értelemben vett puristák az idegen szavak helyébe sokszor törvénytelen és meg nem engedett módon is csináltak szavakat, az utóbbiak pedig féltették a nyelvet a germanizálástól s tiltakoztak minden újítás ellen, nehogy nyelvünket nemzeti mivoltából kivetkeztessék. Campeék nyelvtisztitók és egyúttal nyelvújítók, nyelvbővítők is voltak, tehát ő utánuk legföljebb neologusaink igazodhattak volna. De hát nézzük, hogy ezek hogyan állnak velük ? Tudjuk, hogy Kazinczy nyelvújítása védelmére a legkülönbözőbb tekintélyek eljárására hivatkozik. Modern és antik, német és latin írók egész seregét idézi, akik hasonló szellemben, hasonló elvek szerint fejlesztették és bővítették nyelvüket, mint ő és tanítványai. Klopstock, Lessing, Wieland, Herder, Qoethe, Schiller, Voss stb. mind támogatják őt példájukkal, sőt még régibb időre is 1 Ezt bizonyítja némileg az is, hogy Campenak mindkét szótára megvan az egyetemi könyvtárban, a németesítő szótár pedig megvan az akadémiában is. Az egyetemi könyvtár egyik példányán ez a pecsét van: Sz: K: Pest várossá Könyvtárából 1850. Lehet, hogy az ú. n. tiszti szótárak készítésénél, az idegen hivatalos szavaknak magyarokkal való helyettesítésénél néha használták . . . Ennek megállapítására sorra kellene vizsgálni az idegen szavak helyébe javaslatba hozott magyarokat. Erre azonban most nem vállalkozhattam. Bevezetésül szolgálhatna e munkához Viszota Qyula értekezése: Révai, Verseghv és a tiszti szótárak. Ny. K. XXXV. 194-234. I.)