Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1910

51 genstand, sachlich; Gegensatz (inai értelmében) alig 100 évesek. Veröffentlichen publizieren helyett csak 1840 óta járja. Campetól távol, részint ismerve az ő munkásságát, részint nem, mások is újították a német* nyelvet, irtották az idegen szókat s csináltak új, vagy felélesztettek kihalt német szókat helyükbe. Klopstock, Lessing, Herder, Wieland, Goethe, Schiller, Voss nyelvújító munkájáról itt most nem akarunk szólni. Csak megemlítjük azt is, hogy a ,Sturm und Drang' emberei régi és tájszók használatával bővítették az irodalmi nyelvet. — írtak már ezekről sok helyütt, de csak szétszórva, mert tudtommal a német nyelv története Gottsched óta még nincs megírva. Nagy munka vár itt még emberére.

1 Van még egy harmadik nagy író, aki úgy, mint Wieland és Goethe müveinek átdolgozásánál nagy figyelmet fordított arra, hogy az idegen szókat németekkel helyettesítse, s ez - Jean Paul. — Mint Wieland és Goethe, eleinte ő is bőven használ idegen szavakat és leszólja Campeéket. „Campe hat durch unverstándliche Übersetzung verstandener Auslánder die Sprache verschoben und verwirrt" mondja még a „Vorschule der Ásthetik" 49. lapján ; de később megváltozik e tekintetben felfogása s müvei átdolgozásánál számos idegen szót kiirtott belőlük. (Jean -Paultól való pl. Morgenkleid Négligé helyett ) A Hesperns új kiadásának előszavában azt mondja : „Einmal müssen wir Schreiber alle uns der Wörter-AlienBill oder Fremdwörtervertreibung von Campe, Kolbe und andern bequemen, und selber unser geliebter Goethe wird, so sohr er auch „emergiert

1' und „eminiért" am Ende in irgendeiner künftigen Auflage z. B. eben beide Wörter, die er in der letzten auf einer Zeile zum Worte koinmen lasst, zum Buche hinauswerfen müssen. lst es nicht Zeit den fremden lange genug in Deutschland eingelagert gewesenen Völkern endlich auch ihren noch lánger dagebliebenen Echo oder Wörter nachzuschicken." 2 — Tehát Jean Paul is belátja, hogy helyes dolog az idegen szavak kiküszöbölése, de vigyázni kell, mit irtunk. — Néhány sorral alább még azt mondja : 1 Gottscíiedig kiséri az újielnémet nyelv történetét : Heinrich Riickert: üeschichte der neuhochdeutschen Schriflsprache. Leipzig, 1875, 2 kötet. —- Előszavában említi, hogy egész a jelenkorig szándékozik folytatni a német nyelv történetének a megírását, — de tudtommal művének folytatása nem jelent meg. — Ciottschedda! végzi Fr. Kluge is már említett kis könyvében : Von Luther bis Lessing. 2 Jean Pauls Sámmtliche Werke, Berlin 1826, Bd VII. Vorrede S. V-VI. 4*