Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1910

26 végül még két általános, minden forrásból való gazdagításnál szem előtt tartandó szabályt állapít meg és pedig : 1. Új szók és szólások forgalomba hozásánál kerüljünk minden különöset és feltűnőt, úgy, hogy az új szót és szólást mintegy belopjuk a nyelvbe ; senki azt észre ne vegye, illetve, mikor észreveszi, azt higyje, hogy régi ismerőssel van dolga. 2. Egyszerre, egy helyütt ne használjunk tömegesen új szókat és szólásokat, ha mindjárt még oly helyesek és jók is azok. Ez veszélyezteti, sőt lehetetlenné teszi a sikert. Ha ittott elszórtan alkotott új szókat elfogad is a közhasználat, tömegesen sohsem fogja őket befogadni. — Az itt kifejtett elvek és szabályok figyelmen kívül hagyása, illetve nem ismerése miatt nem lehetett eredményök a XVII. századi nyelvmüvelőtársaságok fáradozásainak .... Figyelemmel végigkísérve Campenak ezen fejtegetéseit, kénytelenek vagyunk megvallani, hogy jóllehet nem szoros értelemben vett nyelvész szakember, a legtöbb esetben, sőt majdnem mindig igen helyes elméletét adta a nyelvgazdagítás módjainak ; a legtöbb elvét még ma is .elfogadhatjuk. Hogy mégis annyi gúnyban és megtámadtatásban volt része, az onnan van, hogy őt tekintette korában mindenki a nyelvújítási törekvések tipikus képviselőjének s ráfogták a kevésbbé mérsékelt és óvatos munkatársak és tanítványok bűneit is. (Ez volt a sorsa a mi Kazinczynknak is.) Különösen túlozták az idegen szavak elleni küzdelmét s emiatt tették nevetségessé. Meg kell különben vallanunk, hogy a gyakorlatban ő maga is nagyon sokszor figyelmen kívül hagyta az itt igen helyesen kifejtett elveket, amint azt további fejtegetéseinkben többször lesz alkalmunk látni. A XVIII. század második felében rendkívül élénk munka folyt a német nyelv körül. Minden jobb hazafi érdeklődött a nyelv ügye iránt s hivatottak és kevésbbé hivatottak vállvetve iparkodtak azt szolgálni. A folyóiratok tele vannak a nyelvre vonatkozó értekezésekkel, igen sok könyv foglalkozott a nyelvvel, egy sereg nyelvtan jelent meg, amelyeknek szerzőit ma már persze hírből is alig ismerjük. Campenak előbb fejtegetett értekezése, de még egyéb munkái miatt is nagy tekintélye támadt azok előtt, akik hivatva voltak az ő munkájáról bírálatot mondani s így korának legkiválóbb nyelvészei szívesen engedtek fölszólításának, midőn ő egy nyelvnüvelő társaság alapítására hívta föl őket. Meg is alakult a társaság, mely-