Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1910

19 ség, hogy az átveendő szónak gyökere, vagy legalább valami rokon szava már megvan az átvevő nyelvben. Az említett példában pld. coníra megfelelője már megvolt: contre; dictio főnévvel egy tőből való a dire (dicere) ige. Az így átvett szavak aztán nem állanak izoláltan és gyorsan elterjednek a nép között is s nincsenek ártalmára a közérthetőségnek, minden nyelv főcéljának. Ezek nagyon nagy és fontos különbségek ! Azáltal, hogy a németben ragasztunk egy idegen szóhoz egy német, vagy félignémet képzőt, még korántsem alkalmaztuk az idegen szót a német nyelv analógiájához. - Garve azt is mondja, hogy az idegen szók felcserélése német szókkal a nyelv tisztaságát előmozdítaná ugyan, de nem járna a fogalmak határozottságának veszélyeztetése nélkül „und es würde doch der empfundenen Annahmlichkeit der Rede, worauf am Ende alles (!) ankömmt nur wenig zusetzen." A harmadik kérdésre felelve Campe, főszabálynak állítja föl, „dass diejenigen auslűndischen Wörter, die sc/iori in die Volkssprache űbergegangen sind und mit der Deutschen Sprachühnlichkeit übereinkommen, beizubehalten, diejenigen hingegen, welche der Deutschen Sprachühnlichkeit wiederstreben, und noch keinen Eingang in die Volkssprache gefunden habén, auszumürzeti sind." De e főszabály alól aztán vannak kivételek. Vannak esetek, amikor a nyelvtisztitásnak és nyelvgazdagításnak meg kell szűnnie ! Pl. azt mondja Campe, piszkos, csúnya, erkölcstelen szókat ne fordítsunk németre; ne vigyük át a magunk házába a szomszéd szemetét ! — (Fille de joie-i ne fordítsuk németre Freudenmüdchennek, mert így nem kiséri az illető szót az a rosszaló, megvető értelem, amelyre itt szükség volna. Legyen inkább : Buhldirne !) Campe a meghonosodott idegen szavakat nem akarja kiirtani, mint a XVII. század puristái. O tőle egész bátran megmaradhatnak : Nase, Ohr, benster, Kohl, Rad, Sack, Mantel, Papst, Bischof, Tempel, lirief, Kloster, Schale, Brille, Regei stb. stb., de figyelmeztet arra, hogy ha az ilyeneket nem irtjuk, az nem jelenti egyúttal azt is, hogy itt a nyelv gazdagító törekvéseknek is meg kell állniok. Költői, szónoki, s mindenféle más célból szükség van arra, hogy egy fogalmat, tárgyat több szóval is jelölhessünk. (Nem úgy Adelung !) Azért, ha valaki egy úi szót, vagy egy felelevenített régi szót hoz ajánlatba egy meglevő szó helyébe, nem szabad azt egyszerűen elutasítani avval, hogy erre a fogalomra már van szó, hanem mér2*