Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1910

20 legelni kell, hogy csak legalább egy helyes ok is van-e arra, hogy az uj szót befogadjuk. „Ich will alsó den Unterschied zwischen Sprachreinigun^ und Sprachbereicherung und die Bemerkung, dass beide nicht durch einerlei Grenzen beschrünkt werden diirfen, hier ein für allemahl festgesetzt habén", mondja értekezése 20. lapján. Campe nemcsak nyelvtisztításra, hanem nyelvbővítésre, nyelvgazdagításra is törekszik. Campe hangsúlyozza, hogy nem szólunk mindig egyformán s a körülményekhez képest ugyanannak a tárgynak vagy fogalomnak megnevezésére több szóra van szükségünk. Van tréfás előadás, magasztos előadás stb. Pld. azt mondja Campe, hogy Mürterer helyett megfelelő körülmények között lehetne fílutzeuget mondani ; költő a köznapi Fenster helyett azt is mondhatná Lichtpforte. Kloster helyett tréfás előadásban használható a Jiingfernzwinger. - Vannak aztán esetek, amikor Campe szerint csak egyelőre mondunk le arról, hogy a szavakat németesítsük, mert a nyelvtisztaság után való törekvés ellenkezésbe kerül valami más fontos okkal, amelyért inkább föláldozzuk a nyelv tisztaságát. Pl. nem sokat nyerünk azáltal, ha egy idegen szó helyett nehézkes körülírást kell használnunk. Azért ilyen esetekben jobb, ha megtartjuk az idegen szót. (A nép számára készült iratokban azonban még ily esetben is tiltja az idegen szót.) De ez az ideiglenesen megengedett használat ne tegyen bennünket kényelmesekké és ne érezzük magunkat felmentve azon kötelesség alól, hogy jó német szót keressünk az ilyen idegen helyébe is. —- Igen helyesen mondja ezt is, mint sok mást, Campe, de a gyakorlatban ő maga sem tartotta mindig magát az általa fölállított szabályhoz. Helyes megjegyzése Campenak, hogy az idegen szó nem fordítható le olyan német szóval, amely olyan értelmet rakna az illető fogalomra, amellyel az nem bir. Pl. lyrisches Gedicht helyett nem mondhatjuk Leiergedicht, mert „1. gehőrt es nicht zum Wesen dieser Dichtart, dass sie nothwendig von einer Leier begleitet werden muss — man spielte auch die Flőte dazu ; und 2. ist die Leier bei uns nicht mehr so in Ehren, wie síe bei den Altén war; sie ist vielmehr ein veráchtliches Tonwerkzeug geworden ...."' A negyedik kérdésre már elszórtan az előbbiekben megvolt a felelet egy része. Néhány kiegészítés még : Különösen irtandók az olyan szók, amelyekben a német beszélőszervezetre nézve nehéz és 1 Id. h. 27. 1.