Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1910

11 Ezen alapelv logikus keresztülvitelével Adelung nem is juthatott más eredményekre. Adelungnak ezen szűkkeblű felfogása az irodalmi nyelvről természetesen terhes nyűg volt az írókra. Eel is szólaltak ellene merészen és heves vitába keveredtek a diktátorral. A leghatározottabban Wieland szállt vele szembe. Az ő „Teutscher Merkúr"-\ának 1782. évfolyamában (IV. negyedév, 145 —170. és 193 -216. 11.) egy értekezés ielent meg : „Ueber die Frage : Was ist Hochteutsch ? und einige damit verwandte Qegenstánde." Az értekezés levél alakjában van írva, amelyei Philomusos írt a Merkúr szerkesztőjéhez, Wielandhoz. Ez a Philomusos, alias Musophilos azonban nem volt más, mint maga Wieland. A leghatározottabban hirdeti, hogy az íróknak igenis van joguk a nyelv müvelésére. Hivatkozik a francia írók példájára. Arnaud, Pascal, Bourdaloue, Fénelon, Bossuet, La Bruyére, Corneille, Racine, Moliére, Boileau, La Fontaine, ezek a klasszikus irók nem alkalmazkodtak a tömeg Ízléséhez, hanem merészen újítottak és a tömeg idővel felemelkedett hozzájuk, nem ők szálltak le a tömeg színvonalára. — Még korántsem érkezett el a német nyelvnek az az „aranykora", amelyen túl haladnia nem szabad. „Ich behaupte, — mondja Wieland — dass die Zeit noch nicht gekommen sey, wo die Anzahl der Autoren, welche den ganzen Reichthum unserer Schriítsprache enthalten, für be

;chlossen angenommen werden könnte : und dass bis dahin die álteren Dialekte noch iinrner als gemeines Out und Eigenthum der echten teutschen Sprache, und als eine Art von Fundgruben anzusehen seyen, aus welchen man den Bedürfnissen der allgemeinen Schriftsprache, in Fallen, wo es vonnőthen ist, zu Hiilfe kommen könne." Az irodalmi nyelv nem lehet egy vidék, egy tájszólás megváltoztathatatlan nyelve, ízlés és szellem nem lehet egy helyhez kötve. A nyelv kiművelése a lángelmék, nagy költők, szónokok, történetírók joga és kötelessége. „Nach Herrn Adelung ist die Verstándlichkeit die einige (einzige) Absicht der Sprache, - olvassuk tovább a Merkúrban — Hatte er gesagt die erste, so wáre nichts dagegen einzuwenden : dass sie die einzige sey, wird ihm kein Dichter zugestehen. Der will und soll mit seiner Sprache noch viele andre Absichten erreichen. Ein veraltet Wort, ein Provincíalwort, wofür das sogenannte Hochteutsche kein völlig gleichbedeutendes hat, ist zuweilen an dem Orte, wo ers brauch', die einzige Farbe, die zu seiner bestimmten Absicht passt und woton die Würkung abhangt. Zuweilen ist