Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1909

42 gük van, mely a betegségokozó mikroorganizmusok legnagyobb részét elpusztítja, mint azt először Fodor dr., a liires tanár, mutatta ki. A behatolt mikroorganizmusok legerősebb ellenfelei a falósejtek, v. fehérvérsejtek, fagociták. Szervezetünk csendőrségének lehetne tekinteni őket, mert egyrészt a betolakodó ellenséges idegent elpusztítják, másrészt a belső rend megtartására ügyelnek. A fehér vérsejtek. odatódulnak s egyrészt tömegükkel zárják el a továbbvezető utakat, másrészt mint aktiv támadók lépnek fel s améba módjára magukba véve a mikroorganizmusokat, megölik, megemésztik őket. Ez persze nem mindig sikerül. Van rá eset, hogy a fehérvérsejt pusztul el, vagy a bekebelezéssel csak előmozdítja a baktériumok szaporodását és elterjedését. Ez azonban kivétel. A baktériumok rendesen elpusztulnak a fagocitákban, különösen ha gyöngébbek, vagy kevesen vannak. Hogy a fehérvérsejtek a maguk életmentő hivatását csakis dús táplálkozás esetén képesek teljesíteni - ez a magyarázata azon mindennapi tapasztalatnak, hogy a ragályos betegségek a szegényebb emberek között nagyobb mértékben pusztítanak. Hibás azonban azon felfogás, hogy a bacillusok mindig ijesztő veszedelmes lények. Több van közöttük a hasznos, melyek nélkül el sem lehetnénk. Az ecetsavas baktériumok az alkoholt erjesztik, oxidálják ecetté, ha a tejsavas és vajsavas bacillusok nem léteznének, nem volna sem savanyú tejünk, sem tejfölünk, sem vajunk, sem sajtunk, sem savanyú, káposztánk és ugorkánk, pedig ezen erjesztő és hasznos baktériumok hiányában nem áldozhatnánk Bachusnak és Gambrinusnak és a szakács tudomány is nagyon fogyatékos volna. A baktériumok egy részének feladata az elhullott szerves lény értékes elemeit egy új élet számára megmenteni. A nitrogén- és szén-atomért folyik a küzdelem az egész élő természetben. Mindkettő aránylag igen kis mennyiségben része földünknek s csak a baktériumoknak köszönhetjük, hogy e kis menynyiség is ismételt és ismételt átalakulással, mint új és új élő anyag kerül szemeink elé. A nitrifikáló baktériumok képesek az összes élő lények között arra, hogy a levegő szabad nitrogénjét, megkötve alkalmassá tegyék, hogy magasabbrendü élőlények alkatrészévé váljék. Gazdasági értékük kiszámíthatatlan s jelentőségüket a jövő tökéletesebb talajmivelésében még csak becsülni sem tudjuk. Eddigelé csak a pillán-