Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1909

43 gós virága növényeket, minő a borsó, lóhere, ismertük mint talajjavító növényeket, ma már a bacillus radicicola tenyésztésének talajba oltásával nagyban folynak a kísérletek. A baktériumoknak legközelebbi rokonai a mikroszkopikus élesztő gombák többnyire bimbózás vagy sarjadzás által szaporodnak és az alkoholos erjedés főeszközei. Bizonyos körülmények között, a tápláló anyag kimerülése után, belsejükben spórák keletkeznek. Ha nem léteznék a Sacharomyces ellipsoideus nem erjedne meg a must, nem volna borunk, Sacharomyces cerevisiae nélkül nem tudnánk sört gyártani, az utóbbi élesztő gombának gyors szaporodása keleszti meg a tésztát -— e nélkül nem volna kenyerünk, puha kalácsunk. Az emberben lakó láthatatlan ellenségek közül megemlítek egy amébát, mely a tropusok hirhedt vérhas betegségét (dysanteria) okozza, amely nemcsak a bélben, de például a májban is súlyos betegségeket idéz elő. Bennünket sokkal közelebbről érdekel egy másik véglény okozta betegség, a váltóláz, vagy másképen mocsárláz, hideglelés. Ronald Ross 1895-ben vette észre, hogy az emberi maláriaparazita egy rokona, mely a madarak egy betegségét okozza, a közönséges szúnyogban futja át fejlődése egy részét s a szunyogcsipéssel jut a madárba, vagy a madárból a szúnyogba. Qrassi összehasonlítva a váltóláz földrajzi elterjedését a különböző szúnyogok elterjedésével kiderítette, hogy ahol Anopheles claviger nevű szúnyog nincs, ott malaria sincs és vice versa. Ezen az alapon indult vizsgálódása csakugyan kimutatta, hogy a váltólázt okozó állat a Plasmodium malariae, mely a protozoák, még pedig a vérmikrobák közé tartozik és fejlődésének egy fázisát az Anopheles nevü szúnyog testében végzi. A betegségokozó egysejtű állat fejlődése egy alakjában, az említett szúnyog faj nyálmirigyében él. Innen mindig elég nagy menynyiségben jut a nyállal a kivezető csövekbe és csípéskor az emberbe. Érdekes protozoa okozta betegség a négerek álomkórja is. Ezt a Trypanosoma Castellanii nevü nagyon piciny állatka okozza, mely a betegek agyfolyadékában és vérében él. A betegség egyik legfőbb tünete a gyakori ellenállhatatlan álmosság, igen sok és mély, végül a halálba átmenő alvás. A négerek ezrei halnak meg benne évenként; néha egész községek kihalnak pár hét alatt.