Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1908
7 zöjük tiszteletére Röntgensugaraknak nevezik ezeket a csodálatos természetű sugarakat. Mindjárt a Röntgensugarak felfedezésének évében (1896) sokakban felébredt a vágy annak megvizsgálására, hogy a Röntgensugarak keletkezése a nagy feszültségű elektromos áramhoz van-e kötve, vagy esetleg találhatók anyagok is, melyek képesek hasonló természetű sugarakat önmaguktól kibocsátani. Mivel pedig a Röntgentől használt üvegcső csak akkor volt képes Röntgensugarakat sugározni, ha az üvegfal fluoreszkált, egészen természetesnek találjuk, hogy elsősorban a fluoreszkáló anyagokat vették vizsgálat alá. A cinkszulfidról hamarosan elterjedt a hir, hogy a napsugaraktól megvilágítva láthatatlan sugarak forrásává válik, melyek hatást gyakorolnak a fekete papirosba takart fényképező lemezre. Hasonló viselkedést jelentettek a kalciumszulfidról is. Ujabb vizsgálatok azonban nem erősítik meg a hirdetett eredményeket s igy kétkedéssel kell azokat fogadnunk. Sokkal eredményesebbek voltak azok a vizsgá- Uraniumlatok, melyeket Becquerel végzett az erősen fluoresz- s us ara kkáló uraniumvegyületekkel. Ilyen például a káliumuranilszulfát. Ha napsugarakkal megvilágította a sót, a mögéje helyezett s fekete papirosba burkolt érzékenv lemezre hosszabb idő múlva khemiai hatást J fejtett ki, míg a fény ilyen hatásra a papirburkolaton át nem képes. Azt kellett tehát következtetnie, hogy a vegyületből jövő, erős khemiai hatású, láthatatlan sugarakkal van dolga, melyeket csak a fény közvetítésével képes a vegyület kisugározni. Csakhamar meg kellett azonban győződnie arról, hogy a vegyület magától sugárzik, mert nem szükséges,
