Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1908

81 a pozitiv töltésű porszemecskék a negatív elektródon lerakódnak. A rádium emanációja, mint a vizsgálatok ered- Heliu

m kér)7Ődés ményei bizonyítják, csakis a sugarakat képes magából kibocsátani, melyek pozitiv elektromosságot visznek magukkal. Ha most az a részecskéket méretükből kifolyólag úgy tekintjük, mint nagy sebességgel repülő heliumatomokat, kell, hogy az emanációban idő multán mérhető mennyiségű héliumgáz képződjék. Ramsay és Soddy híres kísérletei csakugyan megerősítik eme következtetés helyességét, mert fáradságos kísérleteikből kitűnt, hogy a rádium emanációja héliumot tartalmaz, mely színképéből (egy sárga, egy zöld, két kék és egy ibolya vonal) felismerhető. A hélium képződés a tiszta emanációból 3—4 nap múlva indul meg, de oly csekély mértékben fejlődik, hogy térfogata 5 nap múlva is alig egy tizedrész köbcentimetert tesz ki. Ha az emanáció hatása alatt az anyagok közölt A

k

t

n"j'.

u,™ radioaktivitást nyernek, természetes követelmény, nak növ

e_ hogy maga a rádiumsó is nyerjen ilyen aktivitást, kedése. A rádiumsóban ugyanis az anyagrészecskék között levő üregekben emanáció van jelen s azokkal közvetlenül érintkezik. A friss rádiumsó aktivitásának tehát bizonyos idő múlva növekednie kell. Csakugyan azt tapasztalták, hogy a rádiumsók aktivitása lassankint nő előállításuk után s körülbelül egy hónap múlva maximális értéket vesz fel. Hogy csakugyan az emanáció okozza a radioaktivitás nagyobbodását, egyszerűen ki lehet mutatni. Ha ugyanis a rádiumsót kiizzítjuk, vagy vízben feloldva szabad levegőn forraljuk, az emanáció eltávozik. Ekkor a só aktivitását kevesebbnek találjuk, mint volt az izzítás vagy oldás előtt.