Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1908

28 anyagok, melyek a közönséges gázakat elnyelik, nem képesek sem a ritka gázakat, sem a rádium emanációját absorbeálni. Dacára azonban nagy aktivitásának, az emanáció csak igen csekély anyagmenynyiséggel bir, amiről cseppfolyósítása tesz bizonyságot. Ha ugyanis lassú levegöárammal spirális alakú üvegcsövön hajtjuk át, melyet folyós levegőben tartunk, az üvegcső azon helyén, mely a folyós levegő felszínéhez igen közel esik, kis fluoreszkáló pont tűnik fel. A pont nem egyéb, mint a folyós emanácio. A lecsapódás hőmérsékletét - 150°-nak találták. Az emanáció nemcsak a rádiumot környező térben, hanem magában a rádiumban is megtalálható. Betölti ugnanis az anyagrészecskék között meglevő hézagokat s azokból csak nehezen távolítható el. Sűrűsége legalább 80-szor akkora, mint a hidrogéné. Minden rádiumtartalmu anyagban akadunk emanáció nyomaira, habár csak kis mértékben. Megtaláljuk a levegőben s találkozunk vele — mint kísérletek mutatják — a föld mélyében is. Az emanáció radioaktivitása nem tartós, hanem körülbelül 4 nap múlva fele akkora lesz csak, mint volt eredetileg, egy-két hét múlva pedig teljesen megszűnik. A szilárd rádiumsók alig bocsátanak ki emanációt közönséges hőmérsékletnél. Mihelyt azonban felmelegítjük azokat, nagyobb mennyiségben lép fel. A só vörös izzásánál az emanáció az eredetinek majdnem tízezerszerese. Fehér izzításnál nem lép fel többé az emanáció; de mihelyt feloldjuk a sót és kikristályosítjuk, újra az eredeti mennyiségben fejlődik. Erős hűtés alatt szintén csökken az emanáció, de ismét normálissá lesz, ha a só eredeti fizikai ál-