Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1906

8 zatairól sincs annyi képünk, egyről sem tudunk oly sok történetet, mely elénk tárja értelmét és okosságát, emlékező tehetségét,' Ítélő és következtető képességét, sőt egyéb megbecsülhetetlen tulajdonságát is, a milyenek: a hűség, ragaszkodás, hála, éberség, gazdája szeretete, türelmes gyöngédség a gyermekekhez, düh és halálos gyűlölet gazdája ellenségei iránt stb. Mindezekért egyetlen állatot sem állítanak oda oly gyakran az embernek példányképül. »Mennyit hallunk tanulékonyságáról! Táncol, dobol, kötélen járkál, őrt áll, megrohanja és védi a várakat, pisztollyal lövöldöz; a nyársat forgatja, a kocsit húzza ; ismeri a hangjegyeket, a számokat, a kártyát, a betíiket; leveszi a kalapot gazdája fejéről, előhozza a papucsot, le tudja húzni a cipőt, a csizmát; megérti az ember szemejárását, felfogja az arckifejezést, az arc beszédjét és még minden egyebet tud !« »Éppen romlottsága, furfangja és irigysége, haragja, gyűlölete, fösvénysége, hamissága, civakodó természete, ügyessége, hajlandósága a lopásra, képessége, hogy mindenkihez barátságos legyen stb. teszi a közönséges emberhez hasonlóvá « A kutyafajok értelmileg ép úgy különböznek egymástól, mint ahogy testük alkotása is különböző. E tekintetben a nevelés sokkal többet tesz Brehm szerint, mint sokan hiszik. »Csak jó emberek nevelhetnek jó kutyákat. A kutya hü tükre gazdájának. Minél barátságosabban, gyöngédebben, figyelmesebben bánnak vele, minél jobban, tisztábban tartják, minél értelmesebb környezetben nő fel, annál okosabb és kiválóbb lesz a kutya is ; de ép az ellenkezője történik, ha rosszul s nem érdeme szerint bántak vele. A parasztkutya durva, lompos, de becsületes fickó ; a juhászkutya értelmes pásztor; a vadászkutya kitűnő vadász, mely a vadászatot a maga szakálára is űzi; az előkelő semmittevő kutyája, jól táplált naplopó s tulajdonképen sokkal neveletlenebb, mint a paraszt durva kutyája; kényes asszonyok ölbeli ebecskéje neveletlen, elkényeztetett, szeszélyes és nem ritkán alattomos teremtés. Minden kutya annak a háznak szokásaihoz alkalmazkodik, amelyben él. Ha okos emberek közt lakik, ő is értelmes, de dölyfös bolonddá lesz, ha olyan a gazdája, aki koponyája ürességét gőggel kénytelen palástolni ; mindenkihez barátságos, ha a háznépe vendégszerető, ellenben mogorva remete, ha vén agglegénynél vagy aggszüznél lakik, a hová kevés látogató jár. . . . »A kutya teljesen az emberé s gazdájáért még önmagát is