Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1906

9 föláldozza. Engedelmessége, mellyel gazdája minden parancsát teljesíti, készsége, mellyel a legnehezebb munkára is vállalkozik, sőt élete kockáztatásától sem riad vissza; szóval állandó törekvése, hogy gazdájának mindig és mindenben szolgáljon és hasznára legyen : ez a kutya dicsősége és nagysága. Még ha tányérnyalónak és farkcsóválónak is szidják, nem szabad felednünk, hogy a kutya csak gazdájával és jótevőjével szemben ilyen csűszó-mászó és alázatos, ellenben fogait vicsorgatja a közelgő idegenre, tehát minden pillanatban felfogja és ismeri helyzetét.« A fiatal kutyákkal úgy kell bánni, mint a gyermekekkel, nem pedig mint makacs rabszolgákkal, kivétel nélkül, igyekvő, tanulékony növendékek, értelmesen figyelnek tanítójuk minden szavára és szeretettel sokkal többre lehet velük menni, mint ijesztgetéssel. Az oly kutyaidomító, aki szúrós nyaköv és korbács nélkül nem tud tanítani, ügyetlen kinzó, de nem gondolkodó nevelő — ezt vallják a kitiinő vadászok és kutyatenyésztők ! Walter Scott a hires angol iró, az emberiségnek barátja, a szegényeknek jóltévője, az állatoknak védője gyermekkorából a következő esetet beszéli el: Egy napon felém futott egy kutya és én a földről felvett kővel megdobtam. Habár a szegény állatnak egyik lábát eltörtem, volt még annyi ereje, hogy hozzám másszon és lábaimat megnyaldossa. Könnyelmű tettemért, a legelkeseredettebb szemrehányásokkal illettem magamat és ezen tapasztalatom egész életémen át jellememre jótékony hatással volt: bemutatta nekem, embernek, a nyomorult állat az ellenség szeretetét •— legszebb formájában ! Ki ne ismerné a koldus kutyájáról szóló megindító történetet. Egyedül követte gazdáját a sírig és bánatában a hanton feküdve maradt, sem nem ivott, sem nem evett — mig kiszenvedett. Vájjon nem a síron túl terjedő hála és szeretet nyilvánulása ez ? A bernáthegyi kutyák az örök hó honában az Alpok hágóin megfeszített figyelemmel hallgatóznak és a hó birodalmában felhangzó csendes jajkiáltásról is tudomást szereznek, hogy a nyomok keresésére induljanak. A téli időben naphosszat járják a hegyeket, minden lavinát átkutatnak, hogy a szerencsétlen utast kiássák és elvezethessék a kolostorba. Az eredeti bernáthegyi faj — fájdalom, nehéz hivatásának áldozata lett — már kipusztult; képviselőit 1812-ben egy óriási