Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1906
7 Kérődző háziállatainknak szarva kisebbedett meg, a juhnak, sőt egyes tehén fajtának már alig van szarva, mert ez náluk csaknem puszta fejdisznek mondható, mig vad őseiknek hatalmas védőfegyvere volt. Hogy a megszelidítés hogyan ment végbe, az nem ismeretes, miután a háziállatok régibbek, mint történeti ismereteink. Ma főképen két nézet áll egymással szemben. Az egyik szerint az ember vadászott az állatokra, üldözte, elfogta és ezek ivadékait szelídítette meg; mig a másik nézet hivei az egész folyamatot nem ilyen ellenséges, hanem békés úton végbementnek tételezik fel. Mucke, részben nyelvtörténeti adatok nyomán, abból indul ki, hogy a vadállatok, az ősember jobban müveit lakóhelyéhez, táplálék felvétele miatt közeledtek fiaikkal, kicsinyeikkel és azután a körülkerített helyről nem tudtak elmenekülni. Ilyen alkalmakkor a szopós állatok megfigyeléséből az állati tej tápláló értéket ismerték fel. Ismerkedjünk meg ma este, behatóbban a kutyával és a macskával, mert csak jó ismerőseinket tudjuk kellően méltányolni, megszeretni és megvédeni. A kutya valóban méltó rá, hogy tüzetesen foglalkozzunk vele, mert »A meddig az emberi nem lábnyoma ér — mondja a magyar Brehm ragyogó tollú fordítója, Dr. Méhely Lajos — mindenütt ott találjuk a kutyát s még a legszegényebb, legmüveletlenebb és legalsó fokú népeknek is ő a barátja, társa és védelmezője, de mindeddig sem hagyomány, sem kutatás nem deríthette ki biztosan eredetét és származását.« A legújabb kutatások szerint a „házi kutya" neve alatt összefoglalt kutyafajták legalább kilenc, esetleg azonban még több vadon élő, vagy egykoron élt farkas-, sakál- és kutyafajtól származnak s az egész földkerekségen az ember befolyásának köszönik keletkezésüket. Ahányféle a kutya, oly sokféle szolgálatot tesz az embernek, szolgálatába fogadta az ember vad ősét, illetőleg őseit, két jeles testi tulajdonsága, bámulatosan finom szaglása és éles hallása, miatt. A kutya jó és rossz tulajdonságairól könyveket lehet irni, rövid vázlatban tehát nagyon bajos erről a tárgyról hü képet adni, azért Scheitlinnek, a hires állatismerőnek szabatos rajzából mutatok be egy-két szemelvényt töredékesen. Egy állatról sem állithatjuk oly könnyedén, hogy az embernek csak a beszédjét nélkülözi, egyetlen emlős állat különböző váltó-