Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1906

6 ismerjük eléggé őket. Sokan még ma is azt gondolják közülünk, hogy őket a jó Istentől megszelídítve kaptuk ajándékba és nem is kellett megszeliditésükön az ősembernek sokat — nagyon sokat fáradnia ! Választottam e tárgyat — annyival is inkább, mert nemrégiben nálunk is az állatvédelem szép és nemes eszméje egyesületté tömörült és felolvasásomban rámutathatok arra is, hogy hasznos háziállataink védelemre, gondozásra, sőt nevelésre is szorulnak, emberies bánásmódot igényelnek és érdemelnek, mert az állatvédelem egyúttal embervédelem is ! Ha már igen sokan közülünk, annyira érdeklődünk embertársaink származása, családfája, szellemi, erkölcsi és anyagi értéke iránt, néha e kérdéssel a kelleténél is többet foglalkozunk, szánjunk ma kivételesen néhány percet háziállatainknak asszizi szent Ferenc szerint — beszélni nem tudó testvéreink és munkata'rsaiknak alaposabb megismerésére és befogjuk látni, hogy az állatvédelem kötelességünk, hálánkból kifolyó emberi kötelességünk, mert ezek Herder szerint rabszolgáink, de megvédni magukat már nem tudják. A háziállatok mind vadállatokból származtak. Az ember a háziállat vad ősét házába fogadta, felismert benne bizonyos jó tulajdonságokat és ezeket igyekezett a maga céljaira felhasználni. A melyik bevált, annak utódaiból kiválasztotta a legalkalmasabbakat s mind jobban magához szoktatta őket. Évszázadokig tarthatott a nehéz munka, inig folytonos gondozással, szelid bánásmóddal az ember annyira vitte, hogy a rakoncátlan vad lény engedelmes háziállattá szelídült, A megszelidítés közben némely testi tulajdonságai az állatnak egyben-másban megváltoztak. Leginkább megváltozott a vadállat testének védő, azaz környezetbe olvadó szine, mert mint az ember gondozása alatt álló lénynek nem volt erre többé szüksége. A kutyának, macskának, disznónak fogazata gyengült meg, minthogy nem- maguk keresik táplálékukat és az ember védelme alatt ellenség ellen sem kell megvédeniük magukat. A különféle szinü házi macskának karmai pl. eléggé élesek, hegyesek ugyan, de a mindig barna, szürke, fekete, harántsávos, vad ősének — a nubia vadmacskának karmai még hegyesebbek, mert neki nemcsak a pici kis egérrel, az undok patkánnyal, hanem még az őzborjúval is meg kell küzdenie.