Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1906

19 etetni, itatni — és ha ellen nem őrizzük, meg is teszi — vele akarna aludni —• hiába mondjuk, hogy az elkényeztetett öleb tuberkulotikus betegséggel tölti el, hogy megfertőztetheti magát többféle galandt'éreggel stb. stb. — gyerekesze — fel nem fogja, meg nem érti ezt ! Leghelyesebb azért, ha csak olyan család tart kutyátmacskát, mely nem nélkülözheti, de az se ossza meg velük szállását, ne egyék vele egy tálból cseresznyét, hanam adjon neki más megfelelő éjjeli szállást — tartsa jól — de ne az ebédjlőjében. Mielőtt befejezném a velünk legközelebbi viszonyban álló munkatársaink, szolgáink, de gyakran úgyszólván családjaink tagjairól és otthonunk hü részeseiről szóló felolvasásomat, még arra kérem nagyon tisztelt hallgatóimat, ne engedjék meg semmi körülmények között cselédjeiknek, hogy a fölös számú macska, vagy kutyakölyköket a földbe elevenen elássák vagy a vizbe fulasszák. Irtózatos és hosszantartó e szerencsétleneknek kínlódása, mert kis tüdejük nincsen hozzá szokva a levegőhöz és igy hiába zárjuk azt el tőlük. Ilyen fiatal életnek kinzás nélkül azonnal véget vethetünk, ha vastag bottal nyakszirtjükre egy-egy csapást méretünk. Ha akár kutyát, akár macskát vagy bármely más állatot gyermekünk kinozni akarna, forduljunk mindannyiszor jó szivéhez és kis eszéhez — „hiszen ez neked is fájna" és. ha intéseinknek foganatja még sem volna, a kutya rámordulna vagy a macska megkarmolná, ne az állatot, hanem a gyermeket büntessük meg vaskövetkezetességgel és a kis állatkínzóból nemes állatvédőt nevelünk ; kutyánk meg nem lesz harapós, macskánk nem fog karmolni, mert sok igaza van annak az állatvédő paedagogusnak, ki a néma szenvedőkről ily formán gondolkodik: Ha háziállataink beszélni tudnának, nem mondhatná a macska nekünk — embereknek — nem ti neveltetek gondatlanságotok által torkossá, nem ti vadítottatok embertelen kínzásaitok által veletek szemben is karmolóvá ? de ti különben is éles, hamis nyelvetekkel érzékenyebben megkarmoljátok, megsértitek egymást, mint mi karmainkkal ! Nem kérdhetné a kutya, miért a legsértőbb nevek egyike épen az enyém ? — hiszen hűségünket agyon dicséritek — talán azért, mert e szép erény nálatok oly ritka ? A juh meg azzal állhatna elő —: nem ti neveltetek olyan gyávának? Nem tehetné a disznó nekünk e szemrehányást — a ti tisztátalanságotok miatt lettem disznóvá és a ti hibátok miatt kell disznónak maradnom! Vájjon húzna olyan nagy terhet a szarvasmarha, a ló, a szamár, mi2*