Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1906

20 kor embertelen ütlegelések és istenkáromlások közepette azzal biztatjuk — miért nem lett belőle úr? — ha ökör, ha ló vagy szamár nem volna, de ezekről és a többi háziállatról, melyek kíméletlen kinzásaínak dacára is — ami mindennapi kenyerünkért velünk fáradnak — bővebben a jövő szombaton, ha mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, becses megjelenésükkel, melyért hálás köszönetet mondok — megtisztelni kegyesek lesznek. II. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! A középkorra esik a magyarok bejövetele, kikről tudjuk, hogy nomád állattenyésztő életet folytattak. Lovaik, szarvasmarháik, sertéseik, juhaik és kecskéik szikár szervezete, kis igénye, szívós természete, képesítette azokat hosszas vándorlásaikra. Legkedveltebb álltatjuk szittya származású lovuk volt, melyet paripának, áldozati állatnak, de tejelésre (kumisz) is használtak. Nagyváti János szerint »elejink gyalog nem is tudtak járni, szépapáink pedig királyt is lóháton választottak és lóháton tartották az országnak gyülését.« A magyar nemzet lóháton szerezte hónát s a középkorban, Nyugot-Európa rémületének oka jórészben a magyar lovas megközelíthetlenségében rejlett. Hogy nemzetünk életében, melynek fiai még mai nap is szőrén ülik meg a lovat, milyen mélyen járó nyomot hagyott a ló kultusza, arról számos babona, közmondás és szebbnél-szebb népdal tanúskodik. »Kardodat, lovadat és feleségedet ne bizd másra « mondja a magyar. A büszke ember »lóhátról beszél;« akit rászedtek, arról azt mondják, hogy lóvá tették. Ajándékcsikónak, ne nézd a fogát. Az úton talált lópatkót haza kell vinni és a küszöbre szögezni, mert szerencsét hoz a házra. A szegény ember »Szent Mihály lován« utazik a másvilágra. Az ember tehát ős időktől fogva a lóra szorult. Békében és háborúban egyaránt nagy hasznát vette és még mindig veszi. Első sorban ereje és gyorsasága azok a tulajdonságok, amelyek miatt az ember a Közép-Ázsia nagy pusztáin ma is vadon élő ősét, szolgálatába fogadta, nagy nehezen megszelídítette, tudatos, szakszerű tenyésztés által nemesítette és a büszke, szép állat az embernek valósággal segítő társává lett. A ló tulajdonságairól, természetéről és értelmi világáról, a nagy megfigyelő, Scheitlen találó jellemzéséből egy-két töredékszerii