Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1905

51 kor meghalsz, arra mégy, amire valamikor reá kel menned. Natúr. Quaest. VI. c. 32. Potius semel incidat, quam semper impendeat: a min által kel menni, job egyszer reá-menni, hogysem attúl mindenkor rettegni. U. o. Ugyanezt az eszmét fejezi ki Seneca a következő mondatban is : Nihil interest quando patiaris, quod quandoque patiendum est. Si aliquando, cur non modo ? Epist. 101. — Pünk. XXIII. b. IV. A halál himnusza és L. Annaeus Seneca. Senecának a halálról szóló és fennebb közölt nyilatkozatai s a Példák könyvének (1510) u. n. halál himnusza között egyrészt, másrészt ugyancsak Seneca müveinek egyik töredéke között lehetetlen az eszmék teljes rokonsága mellett a kifejezések hasonlóságát is nem látnunk. Ez az egyezés talán feljogosít bennünket arra a feltevésre, hogy a Példák könyvének halál himnusza és Seneca munkái között szorosabb kapcsolatot keressük. Láttuk, hogy Seneca sokat foglalkozott a legnagyobb és legigazságosabb hatalommal: a halállal. Nem csoda, hogy a magyar átdolgozó figyelmét megragadta a kiváló római bölcs komor munkája : hiszen a ker. középkor szerzetes aszkétái sokkal többet foglalkoztak a halállal, mint a csalárd élettel. A halál himnusza egyik legszebb és legsajátságosabb középkori vallásos irodalmi termékünk, me4*