Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1905

50 De ugyancsak Seneca hangoztatja: Si quid incommodi, aut metus, in morte est, morientis vitium est, non mortis. Vivere noluit, qui mori non vult, vita enim, cum exceptione mortis data est: ha mi félelmes vagyon a halálban, az vétke, a ki meghal, nem a halálé. Élni nem akar, a ki meg nem akar halni, mert nem különben, hanem oly kötés-alat adatik életünk, hogy mint kölcsönnel, ideig bírjunk, azután letegyük. Epist. 30. Pünk. XXII. b. Moriendum est: mors naturae lex est: mors tributum officinaque mortalium: menedék abban nem lehet, meg kel halnunk; kevéssé eléb vagy későbben légyen-e halálunk, nem nagy különbség benne, mert: Punctum est quod vivimus et puncto minus: csak punct és annál-is kisseb a mí életünk. Natúr. Quaest. VI. c. 32. ; Epist. 49. — Pünk. XXIII. b. Hodie fieri potest, quidquid unquam potest. Nemo gloriari potest, hoc ego non patiar ; quod uni accidit, potest aliis: a mi valaha máson történt, minden-nap rajtunk történhetik. Epist. 63, Consolatio ad Marciam c. 9. — Pünk. XXIII. b. Mors malorum omnium remedium: a halál minden nyavalyák és fogyatkozások orvossága. Natúr. Quaest. VI. c. 36. -- Pünk. XXIII. b. Nunquam ad virtutem exsurget, qui mortem malum esse crediderit: semmi jót nem kel abban keresni, valaki a halált gonosznak itíli. Epist. 82. — Pünk. XXIII. b. Non de re, sed de tempore est quaestio, facis, quod quandoque faciendum est : nincs arrúl kérdés, ha meg kell-e halnod ? hanem annak idejérül, mi-