Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1905

40 Quemadmodum clepsydram non extremum stillicidium exhaurit,sed quidquid antea defluxit, sic ultima hora, qua esse desinimus, non sola mortem facit, sed consummat ; tunc ad illám pervenimus, sed diu venimus : miként a folyó-órán, mellyben folyton-folytt és a felső üvegből fotton-fogy a por, akkor végezödik az óra, mikor az utolsó por leesik, de az elöt régen folyt. A mi életünk-is mindenkor fogy, a halálon végezödik utolsó szempillantása. U. o. Amily bizonyos, hogy meg kell halnunk, ép oly bizonytalan a halál órája, helye és módia. Incertum est, quo te loco rnors exspectet; itaque tu illám omni loco exspecta : nem tudod, mely helyen vár téged a halál: azért te őtet mindenütt készen várjad. Epist. 26. Tota vita discendum est mori : tellyes életünkben elég dolgunk vagyon, ha meg akarjuk tanúlni, mint hallyunk jól meg. De brevit. vitae c. 7. — Pünk. XV. Az Isten szolgái tudják, hogy : Non domum esse hoc corpus, sed hospitium : nem házok, hanem szállások ez a test. Azonban bármily borzalmas is a halál, gyakran reá kell gondolnunk, mert: Mortem, ut nunquam timeas, semper cogita: ha üres akarsz lenni a halál félelmétül, gyakorta gondolkodgyál a halálrül. Epist. 30. Lelki tanulság II. köt. 463.1. A pogányok előtt azért volt olyan félelmes a halál, mert Aristotelessel azt vallották : Nihil homine mortuo, aut bonurn, aut malum deinceps esse videtur : halál után sem jónk, sem gonoszunk nem lészen és Seneca szerint: miképpen születésünk elöt semmik voltunk, úgy halálunk-után semmivé lészünk, mint a barmok. 4