Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1905

47 kedgyenek velünk, azt cselekedgyük másokkal. Luk. 6, 31. Seneca ugyanis igy : Haec summa praecepti mei est ; sic cum inferiore vivas, quemadmodum tecum velles superiorem vivere. Quoties in mentem venit, quantum tibi in servum licet; veniat in mentem, tantumdem, in te domino tuo licere: alattad-valókkal úgy bánnyál, mint akarnád, hogy bánnék veled, a ki nálladnál fellyeb-való. És, a mit szolgáddal cselekszel, gondold-meg, ha jó vólna-e néked, ha teveled azt cselekednék az elötted-járók ? Epist. 47. — Vizk. III. b. Nem csuda, ha Pázmány azt mondja e valóban szép szavakról: üdvösséges szép tanúság ez, melylyet Christus Urunk világos szókkal elönkbe adott. Seneca nem ok nélkül dicséri a hajdankori állapotokat melyekben a szolgák nem rabszolgák, hanem igazi családtagok voltak: Maiores nostri, úgymond, dominum, patrem familiae appellaverunt ; servos, familiares : a régi rómaiak, az urat, cseléd attyának ; a szolgákat, társoknak nevezték. Epist. 47. — Vizk. III. b. Mert a szolgák, folytatja Seneca : olyan emberek, mint mi ; úgy fogantatnak, úgy szü etnek, úgy vésznek lélegzetet, mint mi, azért ; contubernales, humiles amici, imo conservi sunt: kenyeres társaink, alacsony barátink, söt szolgatársaink, a kik nékünk szolgálnak. U. o. Az urak legyenek rajta, hogy jámbor szolgáik legyenek, mert: totidem esse hostes, quot servos: annyi ellenséget tart ember házában, mennyi lator szolgát. U. o.